Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás
179 nyert szabadságot tó'lletek elveendők; ezen vad csoport gyermekeiteket ölni, nejeiteket és leányaitokat megszeplősíteni fogja; papjaitokat elüzendik, s magyar lutheránus, sőt cálvinista lelkészeket hoznak magokkal számotokra. Nem leszen szabad az atyának gyermekével, férjnek nejével saját anyanyelvükön beszélni s. a. t.« Ily iszonyatos nemű bujtogatás ellen küzünséges rendszabályok tompa eszküz fogtak lenni. Azért a biztosok rémuralmat voltak kéntelenek használni utasításukhoz képest, fő czélul küvetvén, hogy a megyék s a végvidék még nyugalmas része, mint az oláh bánsági — karánsebesi — ezred, s a tübbiek oláh, magyar és tót helységei a lázadás mirigyétől •óvassanak meg. Az ellenségtől jüvő szózatok, s ujságlapok köröztetése, idegen zászlók kitétele, sőt a lázadástóli rokonszenv bármi tettben mutatása hazaárulási bűnként tiltva és büntetve voltak. A Szerbiából kereskedési ürügy alatt által járt egyének legszorosabb őrködés szemével kisértettek; oda inneni utazás eltiltatott. E rendszabályt mellőzhetlenné teve azon eset, hogy Május 26-án Zimonyból számosan mentek küldöttségképen által Belgrádra, s ott a Karlováczi végzéseket a szerbiánusokkal mintegy hivatalosan — noha nem a kormány embereivel, hanem tekintélyes magánosokkal —- küzülték. s •őket segítségükre hivták meg. A postáni levelezés szoros korlátok küzzé vetése egyike volt a kürülmények által leginkább küvetelt szigor-szabályoknak, miután törvényhatóságok hivatalos pecsétje és czime alatt is csempésztettek be lázitó szózatok, így Zágráb Vármegye némely felső magyarországi tót lázitók, Kraly, Kralevácz s. a. t. nevűeknek történt elfogatását alkalműl ragadta meg, a törvényhatóságokat ez egyének felszabadításának sürgetésére egy, uj főispánja Jellachich Bán által aláirt, rendes körlevélben szóllítani föl, s körlevelében azzal fenyegetődzütt, hogy ha ez állítólagos szabadságmartyrok ki nem bocsáttatnak, saját népét nem fogja vissza tartóztathatni, hogy ártatlan idegeneken — értvén a keblében tartózkodott magyarokat — bosszút ne vegyen. Ennyi felőli megtámadás ellen átalános intézkedések nem voltak elegendők. A veszély mértékéhez képest egyes hatóságok, járások, kerületek, sőt községekre nézve különüs őrküdési rendeletek téttettek. Verse-czen, Temes megyében, Május 15-én a városi tisztújítás elő12*
