Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

157 működéseik által több kárt okoztak mint n nyers tettek elkövétőjí. Mind ezek akkor még Újvidéken tartózkodván, kézre keritésök könnyen vala végrehajtható, s az által a mozgalom azon tényezőitől fosztatott volna meg, kik későbben nyilvános vezérei levének. De e rendszabály a kibékités kisérletével s e czélból velők fentartott közlekedéssel elmulasztatott. Ha azon kivül a kikindai kitörés s annak rögtöni elnyomásából keletkezett kedvező hatás után mind újvidék kellő féken tartatott, mind a Kiss ezredes alatt öszve gyűjtött hadcsapat nagyobb része a végvidék veszélyesebb pontjaira indíttatott volna előbbre, a, lázadás nem emelhette volna fejét újonnan, mint nem sokára tevé. Pancsova és Titel megszállása megakadályozta volna, hogy a lázadás biztosságban rendezze magát. Ez annál könynyebben megtörténhetett, mert a megyék határait, egy kicsiny katona erő mellett a lelkes s áldozatra kész községek Nemzetőrségei a nyugtalanságok kiütései ellen megőrizni képesek lettek volna. így a lázadás vagy inkább a horvátországgal együtti elszakadás csak a szerémségre lett volna szorítva, s annak a voltaképi magyarország földrészeire terjedése ellen a szerémséget féken tartó Pétervárad elegendő biztosíték fogott lenni. Azon körülmény is könnyítette volna a bánsági végvidék főhelyeinek megszállását, hogy mindenik ezredből a két első zászlóalj Olaszországban volt. s a hátra maradt katonai elem nem bírt annyi súllyal, hogy ellentállást görditett volna elő. Igaz, hogy a magyar kormány rendelkezésére állott haderő száma még csekély volt. A három bánsági megyében a 2-ik huszár ezreden kivül csak néhány század gyalogság létezett, melly Kiss Ezredes hadcsapatjának alakításakor részint Aradról, részint Szegedről rendeltetett át. A mi haderő temesvárban volt, azt a vár biztossága miatt hosszabb időre ki parancsolnia nem lehetett, s néhány gyenge Rukavina ezredbeli század kivételével, idegen katonaságból, Sivkovich lengyel Ezredből állott, mellyben nem bízhattunk. Bács megyében még ekkor János főherczeg nevét viselő szinte idegen lovas Ezred tanyázott, és néhány század gyalogság Becsén a kihágások megújulása ellen őrizeten volt. Nehezítő körülmény rejlett a tisztek kétséges szellemében is, magában a magyar seregben. Némelyek már beavatva voltak az udvar ármányaiba, mások személyesen