Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

142 voltak az új ráczlázadás szüleményei, hanem a »kapcsolt részek «-ben már régen folyt illyrpárti ellenségeskedés kitörései, mellyek az 1848-i martiusi általános megrázkódtatástól csak rohanóbb alakot kaptak, A szerbek kielégithetlenségének, az országos mozgalomtól elpártolásának, s lázadási készségének előjelét legelőbb azon beszélgetésben találjuk fel, mellyet az újvidéki választmány, az országgyűléshez April 8-án intézett csatlakozó szellemű s általános megelégedéssel fogadott beszéde után, Kossuth Lajossal, mint már ministerrel, tartott. Ez reményét fejezte ki, miképen a szerbek a közös jogokon kivül vallási és oskolai ügyeikben önkormányzást, s az által, valamint a szabadsajtó és egyesületi jog által, minden alkotmányilag lehetséges biztositékot nemzeti nyelvök szabad fejlesztésére megnyervén; őszinte hűséggel fognak csatlakozni a hazához. A küldöttségnek egyes tagjai a ministerrel párbeszédet kezdettek folytatni a nemzetiség értelme felett. Némellyik kimondta, hogy külön kormány nem szükséges következménye a külön nemzetiség tova haladó fejlődésének. De azt, hogy Kossuth méltányos kijelentésében végkép megnyugszik, a küldöttség egyik tagja sem jelentette ki. S midőn végre az egyik tag, Sztratimirovics György, a déliszláv várakozásokról szólott, s arról, hogy nyelvvdszonyi és nemzetiségi igényeik Pozsonyban nem teljesitése esetére másutt fognak segélyt keresni, világos volt, hogy az ő értelme szerinti nemzetiségi jogok alatt, külön politicai élet czélja rejlik. Kossuth biztosította őket, hogy a szerbeknek mint a haza polgárainak, minden kivánságait előmozdítani óhajtja, de kijelentette egyszersmind, miképen a haza bármelly részének elszakitásában, »hogy abban külön országot csináljanak«, megegyezni soha nem fog, s midőn a hazafiság és szabadság elveit kimerítő nézeteiről a küldöttséget meggyőzni nem tudta, a fennevezett küldöttségi tag fenyegető szavai által felingerelve, a beszélgetést e szavakkal vágta ketté: »azon esetben tehát döntsön el inkább közöttünk a kard«. Nem sokára e kijelentést kajánul magyarázva, a magyar kormány ellenséges szándékának jeléül hirdették a szerb nép között a lázítók.