Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

137 hezi buzgó ragaszkodásából, minden irodalmi reform- s jelesen a nép nyelvnek a tudományokban kizáró használata ellen folyvást küzdött — a horvátcsábításnak határzott ellensége volt. 1836-ban bekövetkezett halála után azonban, utódja közönyösen tekintvén az ügyet, az irodalmi rokonulás már szabadabban terjesztetett, még végre 1842-ben a napjainkban olly hires lázadó szerepére emelkedett Rajacsics az érseki székre jutván, ő a horvátok és szerbek közötti irodalmi és politicai rokonulást nem csak nem akadályozta, hanem személyes rokonszenvének tárgyaként előmozdította. Ezen időtől fogva a horvát és a szerb sajtó ugyan azon irányban működött. Ingerelni a kedélyeket a magyar mint uralkodó nemzet ellen, terjeszteni a nagy sláv néptörzsök világuralmának vágyait s reményeit, és közvetlenül a déli Sláviát mutatni fel, mint eszményben jogost és kivitelben lehetségest, — ez volt azontúl a horvát és szerb lapok működésének közös anyagja. Az ő izgatásoknak két körülmény különösen kedvezett. Első az, hogy midőn ők a mi magyar közéletünk minden ágaiban teljesen jártasok voltak, s ujságlapjainkat s egyéb műszereinket pontosan ismerték, azalatt az ő s jelesen a szerblapokat alig olvasta s tudta olvasni valaki az országban még azok között is, kiknek hivatása volt a haza minden viszonyait tökéletesen ismerni. Midőn tehát ők a magyar közügyi irodalom minden moczczanásait szükségükhöz képest használták fel, saját mérges működésöket az ország nagy közönsége előtt elleplezetten gyakorolták. A másik kedvező körülményt abban birták, hogy a szintúgy áruló mint törvénytelen censura a szerb lapoknak a magyar nemzet megtámadásában, és az ország lételére veszélyes tervek fejtegetésében teljes szabadságot engedett, midőn ellenkezőleg a magyar lapok az ország védelmében csak szárnyszegetten működhettek. Ezen viszás állapotból magyarázandó, hogy azon ellenséges hírlapi működések sokkal kevesebb figyelmet támasztottak az országban, mint a dolog veszélyes és fontos volta igényelte. Egyes megyék, mint különösen, s alkalmasint legelőbb, Temesmegye 1840-ik évben, igyekeztek ez érdekben felkelteni az ország figyelmét körlevelek által; de a felszólításnak egy-egy közgyűlési tanácskozáson kívül egyébb következete nem lett: általános s gondosabb működés az összevonuló vihar ellen nem éretett el.