Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VII. A ministerium kinevezésétől a ministeriális törvény királyi elfogadásáig történt nevezetesebb dolgok

109 zatai kinyomassanak. A főrendi ház mind e végzésekhez hozzájárult. De kívül az országgyűlésen, az iffjuság által vezetett nép is a maga részét követelte az ország jogait tipró királyi válaszok elleni felindulás nyilvánításában. Az országos küldöttség Bécsből leérkezésekor olly vidor, olly szelid hangulat, béketűrést vesztett izgatottságnak engedett helyet. A királyi válaszok felolvasásának estvéjén ez irományok példányai a pozsonyi sétatéren elégettettek, a tömeg azok aláírója keresésében, kit Pozsonyban lenni vélt, erőszakos kutatásokat tett, az ingerültség közönséges volt. Hála a gondviselésnek, a nemzet ezúttal a marczongló bizonytalanság prédájául nem sokáig hagyatott. Martius 31-én egy királyi leirat olvastatott, mellyben a Fejedelem saját aláírása alatt a felterjesztett törvényjavaslat lényegét elfogadva, némely nyomatéktalan módosítások mellett, az ország független ministeriumának alapjaihoz hozzájárul. Az országgyűlés megelégedett; a közönség aggodalmai eloszlottak. Azon kivételek, mellyeket a Fejedelem a távollétében a Nádor által gyakorlandó hatalomban tett, az egyetértés óhajtásának hangulatával fogadtattak el, s érdemileg nem találtattak veszélyesnek, miután az azokban magának fentartott kinevezéseket s a hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását a király a személyénél leendő Minister ellenjegyzése mellett gyakorolni tartozott. A király udvari költségei és a birodalommal közös kiadások fejébeni öszlet meghatározása a jövő országgyűlésnek hagyatott fenn. Addig átalánosan 3 milliónyi öszveg megajánlása, leendő betudás mellett, határoztatott el. A pénzügy és hadügyi tárczák köre tehát, melly iránt olly nagy aggályok kínzák e tettterhes napok alatt a nemzetet, épségben maradt. S mi legujjabb tárgya volt a nyugtalanságnak, az osztrák álladalmi adósságok valamely részének Magyarországra kívántatni fogott áttétele, — arról sem lévén a leiratban említés, e tekintetben is megnyugvás következett be. A leirat egyedüli aláírója V. Ferdinánd neve kitörő éljenekkel üdvözöltetett; Kossuth, Deák és Batthiány most már a kétségbe vonhatlan nemzeti hatalom leendő letéteményesei a nemzet hő bizalmának tanúság kifejezéseit élvezék, — de a legfőbb érdem az