Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

X A magyar kormány részéről 1848. május 27-én mint rendszerinti alispán országos kormánybiztossá lett kinevezve temesi grófi hatalommal. Ezen minőségében hervadhatlan érdemeket szerzett mély belátásit, szigorú, de igazságos eljárása által s e terhes és felette kényes megbizatást a legfényesebben oldotta meg. Ezen megbízatásában tanúsított erélye, humánus eljárása, páratlan lionszerelme és fényes telietsége hozta meg neki a legnagyobb elismerést az által, hogy 1849-ben meghivatott a kormányba az igazságügyministeri tárcza elfogadására, Kineveztetése alkalmából elbúcsúzott Temesvármegye közönségétől, leköszönve egyidejűleg az alispáni állásról. E bucsú-levelet, mely Vukovics lelkének nemességét, ragaszkodását, a haza ügye iránti tártoríthatlan hűségét és fenkölt gondolkodásmódját a legfényesebben jellemzi, ide igtatni kötelességemnek tekintem. Tisztelt megyei közönség! »A viszontagságok hosszú sora, mellyel hitszegés és kényuralom szenvedélye hazánkat elborította, megyénkre előbb, mint honunk bármely részére, leboesátotta iszonyatos jeleneteit, és mi, kiket a nép bizalma kitűrő küzdelmeink után a megye ügyvitelének hatalmára állított, árulás s ugyan azon nép eltévedtsége miatt hazánknak hiven áldozott szolgálat állásainkról, sőt tűzhelycinkről számkivetésben kénszerültünk menedéket keresni. — Nekem azon közönségtől elválás, melynek kegyelése alatt fejlődött polgári életem, kinos fogott lenni akkor is, ha azt természetes vagy szerencsés körülmények idézik elő: mennyivel kebelrázóbb volt elválnom megyénk területéről oly viszonyokban.