Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

76 áldornagya (Prímás) s főpapjai által fogadtatván, a királyi székhez vezettetik s az áldornagy által rövid beszédben az ország igazságos kormányzására intetik. — Ezt követi 2) Az egyházi eskü letétele s a szent kenet. A király két püspök által vezettetvén, a főoltárhoz közeledik s térdeire borulván, kezeit az evangeliomra téve, azesztergami érseknek fogadja, hogy az igazságot s békét fenntartandja, különösen pedig Isten szentegyházát oltalmazandj a; ezután jobb karj án, mellén s vállán az érsektől sz. o 1 a j j a 1 felkenetvén, Sz. István palástjával felruháztatik, s ennek kardjával három keresztjelet csinálván azt jelenti, mikép az egyházat s országot minden ellensége ellen védelmezni fogja. — Ezek befejezése után a mise áldozat alatt az epistola s evangelium közt történik 3) A koronázás s beiktatás; a király kardját hüvelyébe tevén a főoltár legfelsőbb lépcsőjére térdele), hol az áldornagy s nádor által a sz. korona fejére tétetik, jobb kezébe a királyi pálcza, baljába pedig az ország arany almája adatik, s ekkint a királyi méltóság diszjeleivel felruházva az országhoz tartozó tartományok zászlóit vivő főrendüek kíséretében a királyi trónhoz vezettetik, saz ország áldornagya által ünnepélyesen beiktattatik; mire a nádortól adott jelre a népnek harsány „é lj e n" kiáltásai következvén, az ágyúk dörgései s hac) Hajdan e perczben a nádor a nemzet szabad választási akaratát fenhangon e szavakkal kérdezé ki: A k a r j á t o k-e, hogy e jelenlevő N. N. királya koronáztassák? e szokás azonban az örökösédési rend behozatalának idejétől elavult; a hasonló egyházi szertartás azonban későbben ís megtartatott, mint a római pápa szertartás-könyvében írva áll.