Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

Előismeretek. Magyarország eredete, területe s lakosai

29 kisebb volt, míg- jelen határai között megállapodék; névszerint a 10. században Magyarország Erdélyen s az Alután inneni Oláhhonon kivül, a kárpáti bérczektölkezdve Nagy-Morvaország d u n a melléki s tiszai részeit, aDunán tu 1 pedig SzávátólEns folyóig, mindkét Pannoniát Noricum részével magában foglalá; mig ezen határokat nyugatról dicső Lipót ausztriai őrgróf Melk bevétele után 979. évben a kopárhegyig (Kahlenb erg), III. Henrik császár pedig 1043. esztendőben a Lajtha s Morva folyamig szoritá vissza; — éjszakfelé a kárpáti hegyláncz képezé az ország határait, melyek — kivévén a 16. szepesi városoknak Zsigmond idejében történt s Mária Terézia koráig tartott elzálogositásából eredt változást — állandón ugyanazok maradlak; nagyobb változásokon az anyaország határai keletfelé mentek keresztül, mert a 16. s 17. században a Tiszáig, más részről pedig a Dráva- sőt Rábaiga törökök foglalásai által összeszorittatva, csak a 18. században állitatott vissza előbbi épségében, de az ország Dráván tuli kerülete A1 s ó-T ó t o r s z á g nevezet alatt a kapcsolt részekhez számitatott. Horvát-és Stájer hon felé a határok kevés kivétellel ugyanazok maradtak, s a fiumei kerületnek közvetlenül az anyaországhoz történt kapcsolása által az utóbbinak területe az adriai tenger partjáig kiterjedett. Az anyaországtól megkülönböztetendök a mellék tartományok, melyek külön időben különböző jogczimmel s móddal a sz. koronához csatoltattak s részint mint kapcsolt részek az alkotmányos jogok s törvények közösségéből eredt kötelékek által, Magyarhonnal ugyanazon egy politikai testületté, állodalommá váltak, mint Horvát-, s Tótország; részint pedig mint alávetett tar-