Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

II. Függelék. 184 7/8-ik évi országgyűlési törvényczikkek

379 Fiumei és buccari kerületben a tengermelléki kormányzó. Szabad kir. városokban, és rendezett tanácscsal ellátott községekben a tanács. 7. §. Ezen küldöttségek a megyékben és szabad kerületekben az illető helybeli elöjárósággal egyetértó'leg járnak el, és a körülményekhez képest a helybeli örseregnek alakítását is eszközlik. 8. §. Az 1-ső szakaszban említett egyéneknek szabadságára hagyatik, lovas vagy gyalog szolgálatot vállalni; a gyalog seregben mindazáltal szolgálatot tenni kötelesek mindazok, kik a lovas sereghez nem soroztattak. 9. §. Tisztjeit kapitányig az örsereg maga választja; s mihelyest e választások által az őrsereg alakítása megtörtént, megyékben, — az annak hatósága alatt álló rendezett tanácsú községekre nézve is — az alispán, sz. kir. városokban és szabad kerületekben pedig a főtisztviselő, a honvédelmi ministernek, úgy az örsereg számára, mint szerkezetére s megválasztott tisztjeire nézve jelentést teszen, mire a kapitányságon felüli nemzetőr-tiszteket Magyarországon a minister ajánlatára a nádor k. helytartó, a kapcsolt részekben a bán nevezendi ki. 10. §. A magyarországi nemzetőrség fővezérét hasonlóan a nádor kir. helytartó nevezendi, a kapcsolt részekben a fővezérség a bánt, s ennek nemlétében a kapcsolt részek alkapitányát, a magyar tengermelléken pedig a kormányzót illeti. 11. §. Az őrseregnek a fegyverforgatásbani gyakorlására és ezen gyakorlásoknak betanítására alkalmas katonai egyénekről, az illető törvényhatóságok felszólítása következtében a kormány gondoskodik. 12. §. Azoknak, kik a szolgálathoz szükséges fegyvereket megszerezni nem képesek, fegyver a közállomány táraiból fog kiszolgáltatni.