Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

II. Függelék. 184 7/8-ik évi országgyűlési törvényczikkek

362 galand, mely abból az illető földesurakra valósággal háramlott — nem pedig azon teher, melyet az azt szolgáltató alattvalók viseltek. 3. §. A megbecsülésnek miképen leendő eszközlését az illető minister határozandja meg, a megbecsülendő évi haszon értéke huszszorozva teszi a kármentesítési tökét. 4. §. A megbecsülés helyessége ellen teendő kifogásokat az igazságügyi ministerium által országkerületenkint nevezendő négy, és a kapcsolt részekben külön egy, öt-öt tagból álló, és a status által díjazandó választmány sommásan itéli el. 5. §. Az ekép meghatározandó becsérték fejében a ministerium az illető birtokosoknak haladéktalanul status-kötelezvényeket ád. A kötelezvények kifizetésére a kincstári fekvő javak köttetnek le, s a ministerium felhatalmaztatik ezek alapján kölcsön eszközlésére, vagy az emiitett javaknak részletenkénti eladására. A mennyiben pedig az emiitett fekvő javak elegendők nem lennének, a kincstári és országos egyéb jövedelmek is azoknak kielégitésére hypothekaul szolgálandnak. 6. §. Az állomány az ekép biztosított tartozásnak kifizetését ezennel lekötelezi, s azt valóságos status-adósságának elismeri. 7. §. Ezen status-adósságnak mikép leendő kamatozása és törlesztése iránt a ministerium a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot teend, mely is felöle végkép határozand. 8. §. E törvényrendelet ezen status-adósság minden kötelezvényébe szóról szóra beleiktatandó. 9. §. A már eddig kötött úrbéri örökváltsági szerződésekre nézve, a jelen törvény alapján, a körülményekhez képest, a ministerium fog igazság és méltányosság szerint intézkedni.