Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

Előismeretek. Magyarország eredete, területe s lakosai

16 ból kiköltözött szittya származású Hunnok főkép Attila európai hirii királyuk vezérlete alatt, a római Pannoniát a szomszéd tartományokkal fegyvereik által elfoglalták; de A trilla halála után belviszálkodásaiknál fogva 455. év körül a Gepidák és Gothok által ezen tartományok birtokából kiszorittatva, a Tanais s Boristhenes folyamok felé vonultak, s akkoriban az uralkodó nemzetek sorából végkép eltűntek. AHunnokat a Longobárdok, ezeket 568. évben a legtöbbek véleménye szerint Hunn származású avarok követték; kik a 9. század elején a Frankoktól meggyőzetve s e tartományoktól megfosztva, —követőikre, s boszulóikra a hason eredetű Magyarokban találtak c); kik ismeretlen okoknál fogva Ázsiából nyugat felé indulván, Álmos s utóbb Árpád vezérlete alatt d), előbb a Bolgárok tartományát, majd a körülmények kedvező fejlődésénél fogva a Kárpáthegyek, Duna, Száva s'Ens folyamok közt lévő területet foglalák el, s lakosait részint fegyveres kézzel meghódilván, részint szövetségek állal magukkal egyesitvén, uj országot alkottak — s közügyeiket az akkori korszelleme s igényei szerint, más állodalmak példájára, elég czélszerün c) Ámbár a Magyarok bejövetelét Béla király névtelen jegyzője (c. VII. Schwandtner script. reg. Hung. Tom I. ) 884. évre, az adnionti, salzburgi évkönyvek, Regino és a meti annalista pedig 889. évre határozzák, s ekként véleményeikben különböznek, mégis az irók egyhangú bizonyságánál fogva minden kétségen kivül helyezve van, hogy a Magyarok a 9. század végefelé költöztek Európába. d) Béla király névtelen jegyzője Álmost, bíborban szülelett C o n s t a n t i n pedig Árpádot Álmos fiát nevezvén a Magyarokéisö vezérének (de adin. Imp. C. 35.), ezen ellenmondást honi történetíróink különböző módon törekszenek megmagyarázni. LKatona: Hist. critic. - P r a y: Annál. duc. hung. — Bel: De origine Hunnor. Avar. etHungar. Lipsiae 1763. 4.— D e g u i n e s : Hist. de Hung. stb. IV. Paris 1756. 4. — D e s e r i c i i: De initiis, et maj. Hung. cominent.—Fejér: De avitis Magyaror. et Chunor. Jazonumq. Hun^. accolar. sedibus et initiis. Budae 1830. — E n g e 1, Fessler, Horvát stb.