Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

109 ditottak háborúkat, kötöttek béke- és egyéb szerzödvényeket, fényes követségeket küldöttek s elfogadtak, hivtelenségi büntetéssel fenyítvén meg törvényeink (1622: 20. §. 1. 1625: 12. 1723: 9. §. 2. ) értelmében mindazokat, kik az ellenséggel titkos alkudozásokba bocsátkoznak, vagy a fejedelem tudta nélkül hozzá követet küldeni merészelének. — Tagadhatlan azonban, hogy többrendü főleg a XVI. és XVII. századi törvények, a fejedelem hatalmát e tekintetben is korlátok közé szoriták, nevezetesen: A hadjog körül rendelik: hogy a király, az országrendeinek tudta és megegyezése nélkül, háborut ne indítson, vagy külföldi katonaságot, az országba ne vezessen (1608: 2. k. e. 1613: 5. 1618: 2. 1622: 4. 1659: 1. ). A békejog iránt: hogy a király békét ne kössön a Törökkel, Magyarok tanátsa nélkül — (1536: 1. 1553: 3. 1622: 2. 1659: 1. 1681: 4. ). A szövetségeket illetőleg, több czikkelyékből világos (1587: 6. 1582: 56. 1595: 60. 1608: s 1622: 2. ) miként, az országrendei országgyűlésen, vagy ezen kívül is külföldiekkel közvetlenül szövetségeket kötöttek, megerősítettek, és beczikkelyeztek. — Végre: A követségekre nézve még ujabb törvények is (1681: 7. 1715: 41. 1723: 104. 1741: 11. 1791: 17. ) az országrendeinek bizonyos részvételt tulajdonítanak, nyilván azon czélból, hogy ezen jogok korlátlan gyakorlata által, az ország épsége, biztonsága s jóléte ne veszélyeztessék; főleg akkor, midőn a sz. korona jogainak elidegenítéséről, valamint az ország-