Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)
I. Rész. Az ország alkotmánya
101 lyek a királyt részint kirekesztőiég, részint az országrendei befolyásával illetik, különösen: A) A törvényhozó hatalomra a) nézve a nyilvánjogelvei szerint: a) Szoros értelemben vett törvényeket, az ország- százados alkotmányánál fogva b), csak a király és országrendeinek közös megegyezésével alkothatni, mely a törvénykönyvben foglalt királyi végzeméa) A törvényhozó hatalom ismeretét, annak sükereítését az állomány végczéljainak elérésére, tárgyait, kellékeit, következményeit s a benne foglalt küiönjogokat bővebben megmagyarázza az ész- vagy természeti közönséges nyilvánjog; a tételes törvényekről szóló tanról pedig, valamint a tételes törvények természetéről, beltulajdonairól, fajairól, erejéről, következményeiről, magyarázatáról, közzétételéről, eltörléséről s. a. t. jogi szempontból értekezni, a polgári magánjog körébe, politikai szempontból értekezni pedig a politikai tételes törvényhozás körébe tartozik. — A törvényhozásról értekező leghíresebb irókat előszámlálja: Ersch, Klüber, Pütter s. a. t. — L. Virozsil: Epit. J. nat. 130. §. a). b) Nálunk sokak által vitattak e kérdések: mi módon alkottattak M agyarhonban mind a három korszakban a törvények? vájjon a törvényhozási hatalomnak a király és országrendek közti megosztását, mely mai időben van, fellehet-e hiteles bizonysággal e hon kezdetéig vinni?— E kérdések tisztán történetiek, és úgy látszik ezek megfejtését hazánk történet- és régise g-b u v á r a i n a k ügyességére kellene bíznunk; — annyi azonban kétségtelen igazság, hogy Magyarhonban a királyság kezdetétől fogva, sőt már a vezérek alatt is szokásban volt a nagyobbszerü közügyeket (melyekhez a törvényhozás is tartozik), ha nem mindég is, legalább többnyire a nemzet nagyaival (primőré s) tartott tanácsban tárgyalni, s azoknak szavazatai által dönteni el. — Ebből azonban nem kell mindjárt következtetni ( hogy a jelenleg fenálló tör vény hozóhat a lom gyakorlatának módja ugyanaz, mely már a legrégibb időkben is divatozott. — Atalában az oly országokban, melyeknek polgári alkotmánya több századot meghalad, őrizkednünk kell az ily névvagy kor- s idözavarbeli tévedéstől (anachronismus), se tárgyban is szemügyre kell venni amaz igazat mondó közbeszédet: Tempóra m u t a n t u r e t nos mutamur in i 11 i s.
