Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

69 A kevesebb választójogosultat számláló s a törvény szerint e jog gyakorlására kevésbbé képes kerületek lennének tehát az ezen követelményeknek íokozotabb mértékben megfelelő kerületekkel szemben előnyben részesítve, ha a kerületi beosztás alapjául kizárólag a lélekszám fogadtatnék el. Mindebből nemcsak az következik, hogy a beosztás alapjául a lélekszám el nem fogadható, hanem az is, hogy ezt a választójogosultak számával sem szabad arányosítani. Nem pedig azért, mert az ország egyes vidékein a lakosság és a választójogosultak száma nemcsak hogy nem egyenlő, de még egymást megközelítő arányban sem áll. Amíg ugyanis országos átlagban a mai választójogi töltény szerint az össznépességnek 10%-a nyerhet választói jogot, addig különösen Erdély nemzetiségi vármegyéiben ez arányszám 4—6%-ra száll alá. Még nagyobb ez aránytalanság a vármegyék területén belül, mire nézve elég rámutatni jsara, hogy a kolozsvármegyei hidalmási és a tordaaranyosvármegyei topánfalvi járásokban a választójogosultak száma az összes népesség 1%-át is alig éri el. Arányosítás esetén tehát az egyes kerületekben megállapítandó lélekszámnak az országos átlagon felüli felemelése dacára is lényegesen le kellene szállítani a választójogosultak számát és így majdnem teljes mértékben fenmaradna az az igazságtalan helyzet, mely miatt a kizárólag lélekszámra alapított kerületi beosztást elleneztem. A kerületek egyenlő mértékű, igazságos beosztása tehát nem eszközölhető más módon, mint ha a mindenkori választójogi törvény által megállapított választójogosultak arányszámát vesszük