Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

40 bizonyos fokú fejlődést. De lett légyen bármilyen eredménye e tanfolyamoknak, az az egy bizonyos, hogy további eredményt a jövőben sem érhetnek elr hivatásukat tehát javarészben betöltötték. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a mai törvény szerint választójogosultsággal felruházott 30 éven felüli férfinépességben, az erdélyi vármegyéket véve figyelembe, Alsó-Fehérben a magyarok 81-4, a románok 26-9, Hunyadban a magyarok 82-8, a románok 21-7, Kolozsban a magyarok 58-2, a románok 19-1, Szolnok-Dobokában a magyarok 60-5, a románok 16-4 és végül Torda-Aranyosban a magyarok 68.8, a románok 24.3%-a tud írni-olvasni, az írni-olvasni tudás érelmi cenzusa mellett ez arányszámokat is figyelembe véve, teljesen kizártnak kell tekinteni, hogy a románság a magyarok arányszámát még fokozottabb haladás mellett is utolérhesse. De ha ez hosszú évtizedek multán mégis bekövetkezhetne, ezzel szemben ugyanezen erdélyi magyarság az utolsó évtizedek növekvési arányát véve számításba, még az eddigi lanyha állami támogatás és társadalmi együttműködés esetén is 8 évtized alatt Erdélyben is viszonylagos többségre juthat, ami természetesen annál hamarabb következhetik be, minél nagyobb erőket tudunk ennek érdekében megmozgatni. (Dr. Kenéz Béla.) A választói jognak kizárólag az írni-olvasni tudás értelmi censusához kötött kiterjesztése tehát a jövőt tekintve sem rejt veszedelmet magában. Ezzel szemben a legkomolyabb aggodalommal kell fogadnunk minden oly reformalkotást, mely a választói jogosultságot bármily arányú vagyoni censushoz kívánja kötni. Mert míg a enltura terén az erdélyi magyar-