Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

£8 is könnyebben és biztosabban támaszkodhatik többségére; mint jóságára. S ha már éppen a „jó" és „alkotmányos" miniszternek többség kell, nem értem azon logikát, mely kárhoztatja a kormányt, ha magának többséget kiván szerezni, néha csinálni ugy, a mint lehet, hogy erős, azaz: olyan legyen, minőnek lennie kell? — Panaszoltok a kormányra, hogy korteskedik a választásoknál, kamrákban, hogy azokba legjobb hiveit, — hivatalnok társait — választatja meg; hogy lapokat fizet, hogy veszteget s nyomást gyakorol mindenfelé s. a. t. De ha életkérdést csináltatok a többségből a kormányra nézve, s ha azt a hatalom alapjává tettétek, hogyan kívánhatjátok a gyávaság és ügyefogyottság öngyilkosságát éppen ott, hol szerintetek legtöbb életrevalóságnak kell lenni? Azt kívánni tőle, hogy csak többséggel kormányozhasson, s még is a választásokba be ne folyjon, saját embereit a parlamentbe be ne küldje; felül vagy kivül álljon a pártokon; ne vesztegessen s. a t. annyi, mint morális erőszakolás, annyi mint czélt tűzni, s megtagadni ahoz az eszközöket. Minthogy pedig minden erkölcsi erőszakolás az ellenkezőre hat vissza mulhatlanul, innét azon gyönyörűséges alkotmányos „Wirtschaft", mi e tan megszégyenítésével mindenfelé űzetik. Az ember szeme megtelik könnyel, ha az úgynevezett német parlamenteknek ügyefogyottságára és magnkkali jótehetetlenségére gondol, s kererü epe önti el keblünket, ha azon gúnyos játékra gondolunk, melyet a franczia kamrák az egész franczia nemzet szemeláttára, és folytonos ingerlésére, a ,,legjobb resbublika'4 uralma alatt (Fülöp Lajos) majd nem husz évig az egymást felváltó , úgynevezett „felelős miniszteriumoku-kal folytattak. Az alsó franczia kamrát majd nem egészen a „bölcs" és „mérsékelt" közép alkotta, mely mint az emberi test közepe, egészen hasból állani látszott, kiknek, mivel nem