Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

50 közölheti a népek megnyugvását és jólétét, melyben a központi mellett a számtalan provinciális érdekek is képviselve vannak, mert a központ, az öszveg maga nem lehet más, mint a szabad részek szövetsége. Ha ez máskép lehetne, a centralisatio oly szentek szentje volna, mit ujjal érinteni sem lenne szabad. És mi a parlament, mint a közérdek feletti tanácskozmány, ha nem a külön nézetek és érdekeknek köztanácskozás utjáni összeolvasztása és kielégítése ? Ha minden egyes képviselő tárczájában hozná fel az egységes nagy nemzeti véleményt és érdeket, mint a képviselő' rendszer felteszi, ugy csak is a határozatot kellene ott formulázni, s a tanácskozás: — mi egy parlamentben sokkal nehezebb, azért, mert a parlamenti tagok nem oly világosak és formulázottak, mint az utasítások, — sokkal nagyobb bajba kerül, mint amúgy. De hogy ez nem igy van, maga a parlamentarismus elismerte, mert kimondta, hogy ott minden résznek: birtoknak, ipainak,tudománynak, munkának fel- középés alosztálynak képviseltetniük kell, csak hogy az ily képviselet, mivel elméleti, s a valódi életnek sem arányával, sem intentiojával nem bir, hamis. Isten a nagy egységet, bámulatos hármoniáját a sok külön alakok, érdekek, és mondhatnám életek, tehát a sok külön önálló kis világok (microcosmusok) öszhangzásába helyezte, mit minden művében csudálunk: az emberek pedig az által akarnak egységet alkotni, hogy elölnek, lehetlenítenek minden különbséget; mindent egy szellemi tésztába gyúrnak, s oly zagyvalék étel-félét készítenek, melynek minden egyes része jó ugyan önmagában, de együtt aztán a legnagyobb izetlenség, mert minden izek hareza egymás ellen. Az egész világ az egyediségek millióiból áll. Nincs két fa, de két falevél sem egyenlő. S az emberek bolcsesége mégis mindig az objectivitások igazságát keresi, Az egyenlőséget, mi egyenlő természeti jog egyediségünket kifejteni, érvényesíteni, s az által önmagunkat