Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

38 kotmánya nem volt, de valódi felfordult világ ott, hol a személyes joggyakorlat 800 éves. Sok igaz lehet abban is, hogy a parlamentarismus alegméltóbbaknakadja,— legalább akarja adni — a legfőbb jogok gyakorlatát. Mill maga ezért pártolja. De itt az a fő dolog, hogy ha kizárjuk már elvileg a köztanácskozásokból a kevésbbé művelteket, sőt magukat az ily köztanácskozásokat lehetlenitjük; nyer-e ez által a népfelvilágosodása, és életrevalósága? mit Mill is leginkább akar, mi annyira kell főleg democratikus szervezet mellett, s hogy nyer-e ez által a közjó, mely éppen azért, mert közös, a közértelmüségtől nem is tagadható meg? A dolog leginkább mi reánk igen komoly, mert a magyar nép igen fontos ősi jogáról, s nem holmi rendi sarlangokról van szó, mint reá fogni szeretnék, s azt oly könnyen a nemzet kezéből alkotmányos fictiokkal kiokoskodni nem engedhetjük, s csak is a logika kérlethetlenségének áldozhatnánk fel. Az, mit utasitási jognak nevezünk: a tanácskozó megyei közgyűlés, az önkormányzati nemzet törvényhozási joga. A legfőbb, mert a törvényhozás joga a legfőbb. Miért akarják elvenni tehát a legfőbbet azok, kik a megyei rendszer védőinek és valódi democratáknak mondják magukat csak azért, mert a szűk aristokratikus formák democratiává tágultak? Valóban, midőn a képviseleti rendszer mellett halljuk a sok czifra nyilatkozatot éppen a nép érdekében, és a democratia nevében, a legtöbbnek azt mondhatná az ember kis gorombasággal, de nagy igazán, hogy azt sem tudják, miről beszélnek. A parlamentarismus mondják népképviselet, a megyei rendszer pedig az önkormányzat; de mivel mélyebbre nem hatnak, azt hiszik, hogy a két elvileges ellentétet kiegyeztetni lehet. Hogy az egyik az alkotmányos négyszög, s a másik az önkormányzati kör, s a kettőt kiegyeztetnicsakúgy nem lehet, mint a mathematikai