Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

36 Mi már eléggé ismerjük a választás minden gyöngéit: a kortesi poharakot, csókokat, napi bért olmosokat sat. hogy itt több szót reá ne vesztegessünk. Kiknek jó tehát a puszta választás? Azoknak, kik a népnek jog helyett jogárnyat, folytonos és organikus alkotmányos élet helyett, szabadsági szökő ünnepnapokat — minden három évben egyet — a közügyekbeni személyes részvét helyett, csak altató alkotmányos port akarnak adnia népszabadság nevében. Nem nehéz a puszta választási jog sophismáit, mint nyulat a tudományos sűrűségből kiugratni. Miután már az adósságokkal és saját eljárása szülte terheivel rakoít absolutistikus államháztartások csak a democratia zászlója alatt haladhattak, s a szabadság éhes népnekjogconcessiokatkellettadni, hogy erszényét és szivét megnyissa; mivel a szellemi kenyeret meg nem akarták adni, megadták annak árnyát. Kitrombitáltatták mindenfelé: hogy már a nép „felséges", s felségi jogait képviselői állal gyakorolhatja ; de mivel ezek (a nép képviselők) még felségesebbek, minthogy feleletre sem vonhatók általa; a felségessé lett nép csak a gyámnokság más neme alá került Mert a képviselő választás a nép törvényhozási jogának csak egyik és pedig lényegtelen része. Csak a nép szabadság igéje annak vére és húsa nélkül Választás és tanácskozás (utasítás) két külön joga a népnek, melyek egymást egészítik ki. A választásnak, hogy az legyen, minek lennie kell, kapcsolatban kell állania a nép tanácskozási jogával, mi azt realisálja, valósággá teszi. A választás szabadságának, — mert hiszen éppen e szót nyomják meg: „szabad választás" —csak ugy van értelme, ha a képviselő megszámoltatható, sigy visszahívható is, ha t. i. tőlünk függ a körülmények szerint megadni, vagy visszavonni a bizalmat; mert ha megtagadjuk a néptől ezen jogot, akkor vagy feltesszük róla, hogy valamely felsőbb sugallatnál fogva csalhatlan választásában, vagy bevaljuk, hogy csak alkotmá-