Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)
24 Feledik azonban, hogy a fegyver kétélű, s éppen élesebb fele áll a népnek. Mert a parlamentnek van ugyan joga leszavazni a ministeriuraot, de a kormánynak is kell jogának lennie, szerintük szétoszlatni az ellenálló parlamentet, s mivel hatalma csak a kormánynak van, ez küldendi haza őket, a helyett, hogy engedne szavazatuknak. Ezt pedig nem csak egy Bismark teszi meg épületes politikai naivsággal többször egymásután, de tette már Pitt is, ki e tan megszégyenítésével, magában Angliában évekig kormányzott kisebbséggel. Nagy parlamentaris botrány az igaz, de mi azt bizonyítja, hogy a nyakas ministerium, mivel megvan hatalma, igyis kormányozhat, adót szedhet, háborút folytathat, de a képviselő' testület ellenében mit sem tehet, hacsak maga a nép kivül a parlamenten fel nem szedi az utczakövezetet, mi által természetesen magát az alkotmányos épületet szedi szét. Ezen joga is tehát a képviseleti rendszernek, miszerint a többség az oly kormányt, mely a rendnek rendetlen kezelője, bizalmatlansági szavazatával leléptetheti, mint a többi mind petitio principii, s ellenmondásban van a logika negyedik alapelvével, mi igy szól: gondolkodásod közben ne állits semmit alap nélkül," az életre alkalmazva pedig azt teszi: „semmitől se remélj sikert, mig az alapról biztos nem vagy." A parlamentarismusa tudós vila'gkedvencz rendszere, s furcsa mégis, hogy éppen ennek nincs cathegorismusa, s minden syllogismusa föltételes: „Ha ugy, akkor igy." — „Ha a kormány megakarja tartani az alkot niányos szabályt, akkor csak igy szabad eljárnia." Szerencsétlensége azonban az életnek, hogy az erős és gyönge kormány rendesen egyaránt nem akarják megtartani azon szabályt, mely hatalmukat korlátozza, tevékenységüket nyűgözi. Abban igazuk van a képviseleti rendszer jóhiszemű pártolóinak, hogy „nem igy kellene lenni, hogy mindaz visszaélés," de az ily bölcseségre van megmondva, hogy „az élet kineveti a logikát," mert jaj azon intézménynek,