Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

118 be, hogy t. i. valamint elsó' királyunk gyökeres átalakításával összefért, ugy minden korszerű viszonyokhoz simulni képes volt, s igy a nemzet haladásának és kifejlődésének útjában sohasem állott. Kétségtelennek látszik eló'ttem, hogy a hűbéri jog, mint rendszer, és a római jog, mint törvény nálunk tulajdonkép sohasem léteztek. Törvényeink és alkotmányunk idö és körülmények szerint, de egészen nemzeties uton, és magyaros szellemben hozattak és fejlődtek; melyeket, midőn üstökös Justinianusunk: Verbőczy István, rendszeresíteni akart, tulajdonkép csak összezavart mindent, p. o. a feudális collatiot „királyi adomány"nak, a feloniát „nota infidelitatis"-nak sat. nevezvén el, s körülbelől a kor felfogásához , és culturai állásához képest ugy járván el, mint a mi állambölcseink, midőn természetes és erőteljes rendszerét a személyes joggyakorlaton alapuló államrendszerünknek az európai képviseleti rendszer álszabadságával akarják összeházasítani. — Hogy közügyeink átalában, és igy a megyei önkormányzat is igen szomorú helyzetben lehettek azon reánk nézve annyira váltságos és gyászos korban, midőn Mátyásunkkal, a nemzet régi fénye is kialudt, s a zavarok és szerencsétlenségek hosszú sötét sorozata indult meg; midőn törvényt kellett hozni, hogy a „primores regni" lopni ne merészeljenek; kik közül azonban kárpótlásul igen kevesen tudták még a 16-ik században históriai nevüket aláírni; — midőn törvényeinkben néhány érzelgő phrasis a „misera^ plebs contribuens" felől csak a czifraság, mivel talán valamelyik pap jegyző üres faládáját a népjognak feltulipánozta; — azt mondanom is felesleges, mert a nemzetnek e korbeli alásülyedése és a nép nyomora tény. Még az epochalis 1790-ki hongyülés után is, midőn már hallunk több intő, korholó, és buzdító szót, pélpául az 1802 ki országgyűlésen, még a mágnások többsége és az udvari párt volt az, mely a királyi előterjesztvényeket a népboldogság és közjó aegidje alá he-