Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

zik, s annak két leghatalmasb erkölcsi rugójával: a dics és haszonvágygyal küzd. A történelem ezer év kerekszámra teszi időszámításunk előtt a bölcs Salamon uralmát. Pythagorasz, Charondasz és Zaleukosz nem sokára azután megadták a kis hellén államoknak, magasztos és szűzies tisztaságú törvényeiket. S azóta még egy tétele sem vergődött fel a politikai tudalomnak oda, hol a megtámadtatásoktól ment lenne ; s főleg napjainkban a sarkelvek maguk, sokkal inkább kétségbe vonva, sőt aláásva vannak, mint bár mikor. Az angol, a franczia, a porosz parlamentekben , — tehát a Pitt-ek és Canning-ok , a Montesquieu-k és Toqueville-k , a Kanto-k és Leibnitz-ok hazája politikai szentélyeiben, hallunk időről időre oly vad, sőt képtelen nyilatkozatokat, minőket a leghájfejübb magyar táblabíró nem mert volna ajkain soha nyilvánosan kibocsátani. Az észak amerikaiak, a kiválóan democraták pedig a szentírásból bizonyítják be „a szabadság és testvériség vallása" huszadik századának küszöbén, hogy a rabszolgatartás jogosult. Az ember, ezen vén gyermek, oly konok, vagy oly gyönge felfogású, hogy három ezredéves isko-