Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

92 Az európai politika nagyszavai, ezen divatos universalisszerek, a legutóbbHdőben nálunk is közkedvességüek lettek: pedig a pompás czég alatti uj portéka aligha nem roszabb, mint a régi. Tisztelet becsület a civilisationak, de igazság is á magyar józan észnek. Midőn tehát határozott nézetem ez, valóban igen lesújtó kell hogy legyen reám nem annyira a „Bolond Miika" képe, mi csak a magyaros bolondságot gúnyolja, de az oly pythiai szó, mit egyik nagy lapunk komolyan mondott ki: „hogy az utasítások kora rég lejárt európában, s hogy hihetőleg nem is jön fel többé." Vigasztal azonban e részben is azon meggyőződésem, hogy a valódi szabadság kora sem jött fel még tudtommal európában sehol, s különösen azt, hogy minő fán terem a nemzeti önkormányzat? a miniszterialis és parlamentaris centralisáló gyámság alatti nemzetek alig tudják. Azt pedig viszont a modern civilisatio tanárai nem tudhatják, hogy ha majd egy „szép reggelen" a nép, az előtte folytonosanemlegetett „népszabadság" neve helyett, annak húsa után éheznék meg, ezen nap nem leend-e egyszersmind „gyászos estvéje" a képviseleti nép boldogító bölcseségnek? — Hugó Victor szerint „a szívnek is meg van a maga éhsége," mi kielégíttetni vágyik, s előttem legalább ugy látszik, hogy csak más uton lehetend eljutnia czéljához, mint a melyen eddig fejjel vitték a falnak. Nem nagyon kövér vigasztalás az igaz, de az ember, miután vigasztalódnia kell a világon mindenen, utoljára is ott keresi a vigaszt, hol találja. De hagyjuk a humort, mi ugy is sokba áll az embernek mindig. Ki az élettel komázik, ezen jogát szive vérével vásárolja meg. V. Megkell vallanom, hogy azon fitymáló módor, melylyel némely tollatlan ajkú és vén gyermek publicista