Vertán Endre - Márton Ferencz: A képviseleti és önkormányzati rendszer vonatkozva hazánkra (1865)

88 lyes jelszó szerint; — ha pedig nem lehet ur:, akkor hagyjunk neki békét azzal az önkormányzati komédiával, melynek mostani előadásánál ugy is csak a „kakasülőre" utasítjuk, s ha ott is a parlamentaris illem ellenére felkiáltani, vagy lesohajtani merészel, kitessékelte tik parlamentaris jóakarói által. Mert nem igaz az, mit a képviseleti rendszer pártolói felhoznak, hanem az, mit Dessewffy Aurél mond: hogy t. i. szélesb hatásköre egy polgárnak soholsem létezett, mint nálunk a kötelező utasítások mellett, — s ha ezt ma már a democratikus haladás nevében jó megnyirbálni akkor, de csakis akkor, természetesen igen rosz és nevetséges ócska jogsarlang a magyarnál is az az utasítás. Pedig előttem ugy látszik, hogy a nép meg kell hogy tartsa önrendelkezési jogát mindig, mert valamint a gazda az egyetlen használható ellenőr, kinek szeme szükséges okvetlen és mindenütt; ugy a nép az egyetlen biztos és használható ellenőr. A törvényhozásnál az által, hogy utasíthatási jogánál fogva a czélt és utat kijelöli; a bíráskodásnál, mint jury kimondván az igazat és nem igazat; a végrehajtásnál pedig, mint megyei közgyűlés számoltatás és függésben tartván a kormányt és tisztviselőit. — Ha ezt tagadjuk, gazda a maga házában nem lehet. Ez az,°mi őt valóban úrrá teszi saját házában, mig a divatos „fenséges" czim csak az, mivel a hatalomtól „abspeisolják" — mondhatná Kipfelhauser. A valódi felséges urak: a fejedelmek is követeket küldenek, nem teljhatalmú képviselőket. Ha tehát igaz, hogy csak most lett „souverain" a nép, miért kell éppen most és éppen ezért megfosztani ezen souverenitási jogtól? és miért nem lehet a modern „népszabadság" pompás czége alatt annyi joga, mivel a hajdani „humillimus servus" birt a „Hirnök" találó „viccze" szerint. Mindent összevéve tehát előttem ugy látszik, hogy még sem oly nagyon voltak táblabírák, azok a régi táblabírák, mert megtapogatták előbb józan eszükkel min-