Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Első rész. Az erdélyi részek közigazgatási tekintetben

— 44 — gatási s törvényhatósági területet képezett a nélkül, hogy ezen gyarmatokat a hasonló intézmények — nemzetiségi s nyelvi rokonság s közös valláson kivül — a politikai egység kapcsalotával egy szerves egészszé egyesitették volna. Ezt csak egy század múlva eszközölte a II. Endre-féle kiváltságlevél, jóllehet nem azon mérvben, melyben azt korunkban látjuk; mert Medgyes és Selyk Zsigmond alatt, Talmács és Selistye IV. László korában, Besztercze vidéke pedig és a Barczaság csak I. Mátyás király idejében kebeleztettek az erdélyi Király földbe.1) Mint uj szállók, siettek e német gyarmatosok magokat királyi kiváltság-levelek által biztosított jogokkal körűlsánczolni; ilyenek a nemzetiség biztosítása, személyes szabadság, a kötelezettségek egyenlősége, szilárd és teljes birtokjog, bizonyos önállóság az által, hogy magokat közvetlenül a királytól tették függőkké, saját törvényalkotás és önkormányzás, s életkörüktől minden idegenszerű elemek távoltartása. — Ugyanis az 1224-ben kiadott szabadságlevél a Szászföldet a szebeni ispán (mint szász főispán) kormánya és birósága alatt szabadföldnek nyilvánitja (artic. I. II.) A fekvőbirtoknak csak egyedül szász általi nyerhetése és birhatása biztosíttatik (artic. XIV). A szász nemzet saját tisztjeit és papjait szabadon választhatja (artic. VI.). A szász kalmárok az egész magyar birodalomban vámfizetéstől, valamint minden saját áruhelyeik a vásárpénz-fizetéstől felmentetnek (XVI.). Az erdélyi havasok erdeit, folyóit, vizeit minden járulékaikkal, szegénynek gazdagnak, az oláhokés besenyőkkel közösen használni megengedi (artic. VIII, és XIII.) E szép szabadságok fejében kincstári nyereményül (lucrum camerae) évenkint ötszáz ezüst márkát fizetnek (artic. IV.). A királyi sereghez a hon határain belül ötszáz, azon kivul száz fegyverest ad a király vezérlete alá; de ha más vezényel az országon kivtil, csak ötvenet (V.). A *) Sigism. Kósa, i. m. 84. 1.