Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

- 25 — Szent Istvánnak ez újabb diadala a székely nemzet nagy részét, mely még az ősvalláshoz szított, elkeserítette. A legtöbb törzsek ismét fölkeltek; de Apor Sándor, testvérével Andrással, és a király segélyével oly hatalmasan föllépett ellenök, hogy a Nyerges és Gimes havasain túl fekvő földet (Csik-szék keleti határain) egészen kipusztította, s ekkor a székely áldozópohár födelére aranykeresztet tétetett, és legidösb fiát, Sándor Istvánt, a királyhoz küldé a nemzet megegyezésével. Utóbb a maga s a többi rovóbánok földére, melyek ezen duló harczokban kipusztultak, saját rokouait telepitette, nevezetesen a gimesi földre Apoltfi András fiait, a Nyerges havasán túlra az Ugronfiakat, valamint a bándi vár (Mező-Bánd, Maros-székben) vidékére szintén némely főnemes rokonait, Zsombort, Zsebőt és többeket szállította'2). Az erdélyi részeken lezajlott ezen vallási makacs küzdelmek egy időre esnek s hihetőleg viszonyban is állottak azon vészfergeteggel, melyet a hatalmas fejedelemrokon és somogyi törzsfőnök, Koppán, zudított az uj magyar állam nyugoti részein, legott Gyeics halálu után, a fiatal István fejedelemre. Tervszerü visszahatása volt ez a nemzeti felekezetnek, mely az erélyes Gyeics alatt feltámadni nem merészlett. Az uj tanitmányban nevelt István vezérnek azonban sikerült, a nemzeti ügy s ősi vallás és szertartások határozott bajnokait az uj hit és hatalom embereinek segélyével megtörni, s ekként a nemzetnek állandó fenmaradását biztosítani. Fejlődési pontja volt nálunk ezen idő a tudományok s keresztyén műveltség meghonosulásának. A Rómából nyert alis Ecclesiac Csik-Somlyoviensis de ea sequentia verba ex authentica Ven. Capituli de Kolozs-Monostra charta exarata legi: Capeila ÍQ monte Somlyó aedificata est anno 1001. per S. Stephanum Regem Hungáriáé ob memóriám victoriae de Gyula reportatae in honorem et memóriám Sanctissimi Salvatoris/' Benkő Károly: Csik, Uyergyó és Kászon. II. rész. 93. L 2) Az 1533-ki székely krónika, í. m. 280, 281. 11.