Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 22 — dóknak szakadatlan sora. Szerencséjére még jókor belátta a fenyegető veszélyt. Hogy ezt elhárítsa, a kifelé hatásnak saját bel-világába szolgáló irányzatot adott. Felhagyott a nyngoti keresztyén népeket háborgató hadjáratokkal. Szembetűnő simulásának jeleit adta az európai államélethez. A keresztyén vallást befogadta, s ezzel az európai nagy nemzetcsaládba új tagként belépett. Mindez azonban csak erős bel-küzdelmek, hosszan tartó konok ellenszegülés után sikerülhetett. A keresztyénség kezdetben, úgy látszik, Keletről gyakorolt hatást a fejedelmi magyarra* Ezt bizonyítja a nyelvünkben máig is élő ó-hit nevezett, melylyel a nyugoti egyházhoz később áttért magyarok korábban vallott hitöket nevezhették. Azonban, miután a fejedelmi család közelebb viszonyba jött Nyugottal, ennek hitbajnokai vették át Kelet egyházától a nehéz szerepet: egyharczias, de életrevaló, erőteljes nemzetet a keresztyén műveltségnek s általa az európai népcsaládnak megnyerni, elhárítani egyszersmind a vérig zaklatott nyugoti népek tömeges szövetkezéséből támadható azon veszélyt, melynek nem kevesebb volt czélja, mint Európának ezen folytonos harczi kalandok közt élő szilaj népét vagy végkép megtörve szolgai járomba kényszerítetni, vagy legalább visszaerőszakolni keleti őshazájába. A ki e nagyszerű feladatnak megoldását ma könnyűnek tekinti, bizonyára nem veszi kellő megfontolásra, mily roppant küzdelmébe, önmegtagadásába került egy diadalhoz szokott, győzelemről győzelemre vezényelt hösnemzetnek, nagy eldődei ősvallását halálos ellenségeinek hitével cserélni fel. Nem is sokra mentek volna a nemzet nyelvében különben is járatlan külföldi hittéritök1) hazánkban, ha az *) Ezek még jóval később, szent István királysága alatt sem voltak képesek, mint magyar hitszónokok, az új vallás befogadására kész magyar hivek értelmi felvilágosítására hatni. Ezért írhatta szent Bruno II. Henrik római-német császárhoz 1006. köriil • ,,Certe dies et menses iam complevit integer annus, quod, ubi diu frustra sedimus, Ungro3 dimisimu s." Wenzel Gr. Árpádkori Új Okmánytár. I. köt. 1001-1235. Pest, 1S60. 8i\ 15. 1.