Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 19 — gyön szándékozott megakadályozni. Az éjt a két sereg egymással szemben töltötte; előőrseiket csak a csekély folyó választá el egymástól. Reggelre kelve, Töhötöm két részre osztván seregét, az egyikkel, a táborállástól kissé felébb, a folyót átgázoltatá, s midőn ezen csapat az oláhokat véletlenül oldalban támadta meg, maga is a főerövel szemben rájok rontott. Mindkét sereg viadalra keriüe és erősen vivának egymással; de meggyőzetének Gyeló vezér vitézei és közölük sok megöleték, többen pedig foglyokká lőnek. Mit Gyeló látván, hogy életét megmentse, szaladásban keresett menedéket; de futtában, a mint a Szamos felett épült várába ügyekezett, melynek romjait egy meredek hegyormon. Gyalu közelében, az oláhok máig is mutogatják, az utána száguldó magyarok öt a Kapus vize mellett elérvén, megöl ték. Látván e szerént a föld lakosai uroknak halálát, önként meghódoltak, s az oláh vajdák kezet adva öt uroknak ismerék, és hódolatukat hittel erősítették. A hely, hol az eskü történt, a csatértöl egypár órára, az naptól fogva Esküllő néven hivatik, mivelhogy ott esküdtek meg, s Nag y- és Kis-Esküllö oláhfalvak közt egy kerek hegy, melyen állva esketteté föl, a monda szerént, Töhötöm az oláhokat, máig is Esküvő kő nevet visel. Töhötöm és utódai, az Árpád által saját nemzeti szerkezetökben meghagyott székelyek földének kivételével, a meghódolt Erdélyt békével és boldogan bírták István szent király idejéig s bírhatták volna még tovább is, ha kisebb Gyula, fiával Bajával és Boknával, keresztyénekké akartak volna lenni, és nem tettek volna mindig a szent király ellenére1). Töhötöm magyar törzsfőnöknek e hódító hadművelete, melynek eredménye az erdélyi részek megszerzése lön.nem !) Anonym. Belae reg. notar. i. m. cap. XXLV. XXV. XXVI. XXVII. — Béla kir. névt. jegyz. könyv, a magyarok tetteiről. Ford. Szabó Károly. Má?od. kiad. 1860. 8r. 35—39. 11. — A magyar vezérek kora. Budapesti Szemle. Szerk. a kiadj. Csengery Antal. 1858. 8r. Harm. köt. 283, 284. 11. — Jászay Pál: A magyar nemzet napjai, a legrégibb idó'töl az aranybulláig. Pest. 1S55. 8r. 199, -200. U. 2*