Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 1G — Székhelye Budvárban volt, melyet régente Buda rovóbán még Etele birodalmának felbomlása előtt, építtetett. Itt gyakorlá felségi jogait a nemzet közgyűlésében, itt hasittatá ketté a község parancsa ellen vétőket1). E népfőnök alatt állottak a hat törzs rovóbánjai s ugyanannyi gyulái; amazok minden törzs élén hadi, polgári s vallási főnökök, ezek pedig a törzsek birái voltak, hasonjólag hűn őseikhez, kikről irja Kézai: „Választottak hadbírót is, a Torda-nemzetségbeli Kádárt, ki a1 fegyveres né > között a peres ügyeket elintézze, a gonosztevőket, tolvajokat és rablókat megfenyitse; világosan kikötvén, hogy, ha a biró igazságtalan ítéletet hozna, azt a népgyűlés megsemmisíthesse, — melynek egyszersmind hatalmában maradt: tetszése szerént bármelyik vétkes vezért s a bírót megfenyíteni és kitenni hivatalából"2). Ezen hat gyula vagyis törzsbiró felett, mintegy fölebbezési-szék gyanánt, állott a három nagy-gyula, s ezek felett a nemzet főbírája. A legidősb nagy-gyula a Kükiillő folyó mellékén lakott, hol a törzsbirák (kis-gyulák) parancsait megszegők ellen hozott Ítéletek végrehajtattak. Egy kis-gyula, mint főharkász, alatt három harkász, s ugyancsak három állott egy-egy nagy rovóbán vagyis törzsfőnök alatt. így egy-egy törzsben hat, az összes nemzetben harminczhat harkász volt. Ezek a törzsbirák (kis-gyulák) albii ái voltak3). Minden harkász alatt volt öt kis-rovóbán, s igy ezek száma egy törzsben hat harkász alatt harminczra, az !) Az 1533-ki székely krónika, i. m. 276, 283. 11. 2) „Constituerant quoque inter se rectorem unum nomine Kadar de genere Turda oriundum, qui communem exercitum iudicaret, dissidencium lites sopiret, castigaret malefactons, fures ac latro nes, ita quidem, ut si rector idem immoderatam sentenciam definiret, communitas in irritum revocaret, errantem Capitaneum et Rectorem deponeret, quando vellet." Libr. I. cap. 2. — V. ö. Rer Hungaricar. Monumenta Arpadiana. Edidit Steph. Ladisl. Endlicher. Sangalli, 1849. in 8-o. pag. 89. 3) Constaníin. Porphyrogenit. De administr. imper, Bonnae. 1840. XL. fej. 174, 175. Ih