Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Második rész. Az erdélyi törvényhozás létegzete

— 100 — kezett he; sőt még- azon nyomasztó korszakban is; midőn Ősalkotmányunkkal nemzeti létünk az önkény szeszélyétől ftiggött; I. Lipót király Erdélyt Magya* ország őstagjának vallotta1); melynek czimerét 1612-ig szakadatlanúl megtartotta2); csak ezen innen tűnik fel Erdélynek külön czímere. Erdély közviszonyai még 1848-ban is Magyarország alkotmányával fiiggöttek össze; pl. hogy az erdélyi országos dicasteriumok nem nagyfejedelmieknek; hanem királyiaknak neveztettek; hogy az erdélyi nemesek is a magyar szent korona tagjai voltak; hogy az erdélyi római katholikus püspök; mint magyarországi főpap; a magyar országgyűlésen megjelent3). Erdély még a közelebbi időkben ÍS; nem mint önálló ország vagy tartomány, hanem mint Magyarhon egy és elválászthatlan része; állott a birodalommal szembe; mely a koronát illető közügyekben egyoldalúlag Önmagától törvényszerüleg nem intézkedhetett. Mindezek csak azt igazolják; mit történelmi biztos alapon jelen munkánkban kideríteni törekedtünk; hogy Erdély Magyarországnak mind a közalkotmány; mind pedig törvényhozás tekintetében testvértagja s törvényes alkatrésze volt; minek a múltban gyökerező nyomait a különválás óta több bal mint jó szerencse közt lefolyt három évszázad átalakitó hatalma sem volt képes megsemmiteni. Ezen nyomokon kell visszatérni azon alapra, honnan titkos fondorlatok; önérdek-hajhászat és szerencsétlen időviszonyok az erdélyi részeket leszorítva; a magyar államtesttől elszakasztották. A két magyar hazának nincs jövője e szón kivül: J) „Transsilvania antiquissimum Hungáriáé tnembrum." — Carol. Szász : Sylloge etc. pag. 409. 3) Balia Sámnel : Erdélyország közönséges nemzeti törvényeinek első része. A törvényszerző hatalomról. Kolozsváratt, 1791. 8r. 26. 1. ») Wenzel Gusztáv: Magyarország és Erdély 1848. előtti alkotmánya. — Budapesti Szemle. XI. köt. 1860. 8rt 356. 1.