Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Második rész. Az erdélyi törvényhozás létegzete

— 97 — három nemzet — magyar, székely és szász — együtt, Magyarország királyától s köz-törvényhozásától függetlenül, Erdélyre nézve ellenben, annak egész új kiterjedésében kötelezöleg, az országot és fejedelmi urát megillető felségi joggal, a közdolgokban legelsőben most intézkedett. Mutatkoztak ugyan már előbb is félreisme hetién jelei Erdélyben az önállóságra törekvésnek, legalább ezt engedik sejtenünk a marosvásárhelyi (1536. jun. 24.) és kolozsvári (1538. szeptemb. 17. végzések: mindazáltal a legsarkalatosb intézkedések, melyekben az önállósági irány tisztán meghatározott vonásokban tűnik elő, sőt nyilván be is van vallva, a három nemzetnek Tordán. 1542. márcz. 19-kén, tartott országgyűlési végzései1). Míg künn, Magyarországon, Buda vára visszafoglalásaért véres tusák folytak: az alatt Erdély a béke áldásait élvezvén, a csendes napok alkotásaival foglalkodott; uj helyzetének viszonyait mérlegelte, a bel-igazgatást rendezte, szádadon hozott törvényeiben önállása szilárdságának alap. ját rakogatta le, saját külön háztartásának útjait egyengette. Ezen mnnkára volt utalva a haza körülményeit számbavevő azon hazafiaknak serege, kik felhagyva a meddő, gyümölcstelen küzdelmekkel, siettek, a mi megmenthető volt, a jövendő számára megvédve biztosítani, s ha az egész államtestet nem, legalább annak részét, a bérezés Erdélyt, az elvesztett egykori hatalom és fényes szereplés helyett, a csendesebb és egyszerűbb polgári lét s kevesebb de kevesbbé is zaklatott alkotmányos szabadság révpartjára eljuttatni. E hazafiasán buzgó törekvéseiknek vigasztaló zálogai az 1556. nov. 25-d. tartott országgyűlésnek Erdély történeteiben örök nyomokat hagyott azon alkotmányozó-természetű végzései; melyek Erdély új államformáját alapiták meg, s az eddigelé különböző időkben s alkalmak szerént hozott törvényeket s kivívott országi ej edeimi és nemzeti jogokat egy határozott alkotmány-rendszer egészévé alkották, mi i) Gr. Mikó Imre, i. m. 78. 1. 7