Vass József: Demokrácia (1917)

X. Katholikus szervezkedés

39 és lehetővé teszi. Ez viszont bizonyos elnyugvás. bizonyos konszolidálódás nélkül nem lehetséges. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy az élet keretei és hatalmi viszonyai terén a fejlődés mindig bizonyos antinómiák, ellentétek kiegyenlítése, bizonyos érdekeknek feszítő erővé változása utján történik. A mérkőzés eredménye uj helyzet, a hatalom uj stílusa, amelybe azután az élet beleöltözködik — nemcsak azoké, akik közreműködtek megteremtésében, hanem azoké is, akik jámbor nemtörődéssel szemlélték a vívódást — mig azonban amazok a magukcsinálta stílusnak örvendezaek, ezek későn nyiladozó bánattal értik, hogy idegen stílusnak lettek rabjai. Nagy átlagban ki kell mondanunk, hogy a magyar katholicizmusnak eleddig ez volt a sorsa. Legnagyobb nemzeti szerencsétlenségünk, a reformáció óta egyetlen-egyszer tudtunk feszítő erő lenni az ország éleiében : az ellenreformáció idején s akkor sem tudtuk egész erőnket a veszélyeztetett pontokra koncentrálni. Azóta századok teltek ej. Nemzeti és állami létünk igen nagy változásokon ment keresztül, a magyar katholicizmus azonban csendcsen élte röghöz és keretekhez kötött életét. Elvették a rögöt, úgyis jó volt ; széttörték a régi kereteket, ujakhoz kötődött s bizonyos ódon fényben s a réginek folyton korlátozódó stílusában kettős életet kezdett élni : egy belsőt, kerítések, falak és ideológiák mögött, s egy külsőt, amelynek mások adtak stílust, s amely hovatovább a nemzet és állam élete lett. A legutolsó haivan év fejlődése és elfejlődése sajnosán igazolja tételünket. Az állam és nemzet életének egész vonalán uj ritmusok dobogása hallatszott, kihaltnak hitt, vagy egészen uj erők zsendülése kezdődött. Mintha egy hatalmas kéz kitörölte volna kétszáz keserves esztendő minden aléltságát, szinte sürgette a fejlődés, hogy adjanak neki alapot a múltból, kössék össze azzal az idővel, amikor még öntudatosan magyar és keresztény volt a magyar ; — kössék be ko-