Vass József: Demokrácia (1917)

VII. "Demokratikus népakarat"

28 A modern államok polgárainak idejél és munkaerejét a gazdasági élet foglalja le, következőleg közvetlenül nem foglalkozhatnak az állani ügyeivel. De nem is tudnának foglalkozni. A modern államélet problémái sok tudást, sőt szakképzettséget igényelnek, amivel a polgárok nagy többsége nem rendelkezik, a polgár politikai működése ennélfogva jóformán kimerül a nemzet képviselőinek megválasztásában. Itt érvényesül a népakarat olyan mértékben, amekkora a választói aktiv jogosultság. — Van-e a nem választókban is politikailag értékesíthető akara!, ez a legtöbbet vitatott kérdés mostanában. Vessünk egy pillantást erre a sokai emlegetett népakaratra. A nép, értjük az alsóbb rétegek millióit, igen egyszerű szellemi életet él. Érd klődését a mindennapi élet gondjai kötik le, domináló szempontja a saját haszna, vagy kira. Ha még a magyar birodalom iras olvasási arányszámait is figyelembe vesszük, még azt is, hogy a pénz és pálinka eleddig mindig eredményesen helyettesitették a népi választók politikai akaratát, nem csodálkozhatunk, ha elsőrangú államférfiak is egyelőre még politikailag elhanyagolható mennyiségnek tekintik a nép politikai önmeghatározó képességét és hallani sem akarnak a választójog kiterjesztéséről. Ez a felfogás azonban igen felületes szemlélődés eredménye. A nép emberének p^ichologiája pár évtized alatt jelentékeny elemekkel gazdagodéit. A nyomtatott betű öröknyugtalan hullámai a legeldugottabb falucskába, skvarkába, hegytetőre is eltalálnak. S ha talán nem kötnek is be minden el maradt fészket sok szállal az általános érdeklődés köreibe, a rendszeres közlekedési vonalakkal behálózott legnagyobb rész éppen a betű révén, folyton növekedő érdeklődéssel figyeli az ország és világ sorát. A községek, ha korlátoltan is, autónom életet élnek, a polgárok választanak és választatnak, beszélnek a község okán megyéről és államról, értik a köz