Vass József: Demokrácia (1917)

VI. Állam és demokrácia

25 kényszeríti ki magukból a politikai szabadság milliónyi birtokosaiból ezt az alárendelődést, valóban nehéz megmondani, mi különbség van abszolút monarchia és nép-szuverenitás, autokrata tirannizmus és demokrata zsarnokság között ! Jóságos ábrándozok a radikális szélsőségek filozófusaival együtt erősen bizakodnak abban, hogy a művelődés majd századok, vagy ezredek múlva megteremti ezt az ideális embertípust. Sajnos, alaptalan ez a bizakodás. Csak végig kell nézni a szellemi áramlatokon, a társadalmi és gazdasági életet nyűgöző uralkodó eszméken, s rögtön megértjük, hogy minél differenciáltabb a gondolat, az élet s a kultúra, annál idegenebb és terhesebb a szolidarizmus kényszere, s éppen mivel az emberiség lelki fejlődése szinte tobzódik az individualizmusban, azért növekedik ijesztő méretűvé az államhatalom, mig az egyéni szabadság vagy szabadossággá válik, amely paragrafusok között, esetleg romokon táncol, — vagy remegő tehetetlenséggé, amely a garázdálkodó gazdasági, kulturális, politikai karbonarizmus elől az állam keblére menekül. Nagy igazság, hogy csak erős nemr-.etnek van erős szabadsága, az erő pedi.í ezen a téren erkölcsiséget jelent, mert önfegyelmezés a lényege. Az ideális demokráciát tehát nem tartjuk reális emberi tehetőségnek. Hát egyáltalán nincs tényező, az embert önmagán nemesen felülemelő, s a köz nagyszerű érdekeinek értésére és áldozatos munkálására ránevelő ? Van. Kettő van, azonban a modern demokratizmus salakos mivoltát semmi sem bizonyítja inkább, rnint az a tény, hogy a demokratikus irányok szóvivői az egyiket egészen, a másikat nagyrészben hitelvesztetté iparkodnak tenni. Az egyik a vallás, a másik a történelmileg megszilárdult nemzeti öntudat, a hazafiság Azon vitatkozni sem lehet, hogy az embert individuális •önzése fékezésére és egész egocentrikus ösztönösségének a