Vass József: Demokrácia (1917)

VI. Állam és demokrácia

23 ház hivatása annyira grandiózus, hogy egyes emberek, vagy irányzatok időhöz kötődő felfogásából nem lehet számára alkalmas mértéket szabni. Az Egyház emberei tiz, ötven, vagy száz esztendőn keresztül talán egy bizánci, egy párisi, egy aacheni trón, talán egy gazdasági, politikai berendezkedés, talán egy ember vagy irányzat mellett állottak, az Egyház azonban, a Nagy Tanitó, Krisztus, a Mester, a Lélek és a kegyélem, azalatt is folyton az emberiség műhelyében tevékenykedtek, a százmilliók bölcsejét ringatták és a vergődő fejlődés lázálmai felett virrasztottak. így lehet csak megérteni, hogy az emberiség sokat kapott, sokat rabolt az Egyháztól ; s hogy abból amit kapott, gazdagabb lett, mig az Egyház nem lett szegényebb sem attól, amit odaadott, sem attól, amit elraboltak tőle. Félhet az Egyház attól, hogy elveszti a világ hatalmasaira gyakorolt befolyását ? Félhet. Már sokszor megtörtént, s még sokszor meg fog történni. Félhet az Egyház attól, hogy elveszti a lelkekre, a tömegekre, a százmilliókra gyakorolt befolyását ? Nem félhet 1 Az emberiségnek szüksége van Kriszlusra s Krisztus él és működik az Egyházban Ha tehát L iejlődés a tömegek fajsulyát a kormányzásban való részvétel magasságáig emeli, szélesebb és biztosabb alapot ad az Egyház történelmi mükö dése alá, mint aminőt a mult adhatott. VI. Állam és demokrácia. Mindaz, amit eddig elmondottunk, elvi megalapozása az ember természetes hivatásával kongruens egyik legszebb gondolatnak : az eszmei vagy ideális demokráciának. Figyelmes szemlélő észrevehette, hogy mikor az elmélet a polgárok összességének az állami önmeghatározás odaitélésével fényes emberi lehetőségeket nyit, ugyanakkor a szabadság fogatmától elválaszthatatlan etikai önkorlátozás kötelezettségét olyan