Vass József: Demokrácia (1917)

V. Egyház és demokrácia

20 az a fázisa, amely a teljes jogi egyenlőség alapján az egyéni önmeghatározást a jogrend keretein belül az égvén, a jogrendi s általában állami önmeghatározást pedig az organikusan egységes nemzet kezeibe adja, vagy iparkodik adni. A demokrácia eszerint a) nem uniformizálás, nem vagyoni, vagy egyéni egyenlősítés, mert ez megszüntetné az egyéni szabadságot ; b) nem az erkölcsi inferioritás, nem a politikai éretlenség nyeregbesegitése, mert ez egyenes ellentétben van a denokracia lényegével ; c) nem egyenlő valamely kormány — vagy államformával, — mert az örökös királyság, az államszövetség és köztársaság egyformán lehetnek demokratikusak vagy abszolutisz' tikusok ; d) nem forradalom, s nem uj és előkészítetlen jelenség valamely nemzet életében, nem jogfosztás és a mult megtagadása, hanem folyamatos fejlődés azokban az irányokban, amelyeket a nemzet történelmi egyénisége kijelöl ; e) éppen azért nem is szolgai másolata idegen példáknak, hanem sajátos és teljesen egyéni politikai továbbfejlődés, amelyet kizárólag a nemzet egyetemességét erkölcsi és értelmi fajsúlyúknál fogva kifejezni hivatottak létesítenek és hordoznak. Ha minden polgár ilyen, akkor valamennyien (bár akkor sem egyenlően !) hivatottak, s ez a helyzet volna a demokrácia legtisztább megvalósulása. V. Egyház és demokrácia. Az a kérdés, mi az Egyház álláspontja a politikai demokráciával szemben. Az Egyház nemcsak a szorosan vett hitelvekben, hanem az élet és jog összes erkölcsi vonatkozásaiban is az emberiség legfőbb tanítómestere. A kinyilatkoztatás és az ezzel megvilágositott természetes ész fényének erősségében a mindenkori