Vass József: Demokrácia (1917)
IV. Demokratikus fejlődés
16 jogi helyzet, amely az egyed egész éleiének a kérdéses korszakban keretül szolgál. A fáraók rabszolgái óriási műveket hoztak létre, de munkájuk gyümölcséből semmi részt sem élveztek. A római rabszolgák pompás utakat vízvezetékeket építettek, könyveket másoltak, gyermekeket neveltek, s ha munkájuk eredménye nem az övék volt is, valami hasznuk, részük mégis volt benne : jó utak, kristálytiszta és bőséges viz, egészségesebb táplálék, lakás, a műveltebbeknél a szeilemi élvezet. A jobbágy életének külső keretei újra nagy előrefejlődést mutatnak. Munkája gyümölcse, legalább részben az övé ; vagyont, sőt szabad vagyont szerezhetett, a leigázás legszomo rubb idejét kivéve költözködhetett, s gyermekeit neveltethetteHa azonban az „ember" valutájának fejlődését figyelemmel kisérjük, hamar megértjük, hogy az ember értékének leg kifejezőbb mértéke az a mindenkori jogi értékelés, anelyben részesült. A tarpeji sziklától a középkori jogig, innen a Code Napóleonig igen nagy lépések vezettek. Valamikor ezüstben, marhában fejezték ki a rabszolga vagy jobbágy értékét, s maga a jogszolgáltatás tett különbséget a nemes és nem nemes ember élete között, ennek anyagi értékek, annak meg vér volt a vérdija; a krisztusi ember egyenlőség-gondolatnak tizennyolcszáz évre volt szüksége, hogy egyforma tarifát teremtsen az emberi élet jogi értékelése terén. Természetes, hogy ez a fejlődés, az öntudatbeli is, meg a külső is, roppant komplex folyamat, amelynek elemekre és tényezőkre bontása nagyterjedelmü vizsgálódást követelne. S jóllehet a belső és külső fejlődés kölcsönhatásban van egymással s a külső okvetleH visszahat a belsőre, mégis lehetetlen az ok és okozat törvényszerűségét észre nem venni közöttük oly értelemben, hogy a tömegember öntudati fölfejlődése mindig elsődleges folyamat, a helyzetében történt változás pedig következmény. A szicíliai rabszolgalázadások nem történhettek volna meg, ha a Krisztus e. II. és I. századi római birodalmi rabszolgák lelkisége föl nem emelkedik vala a saját helyzetük méltatlanságának, — ha nem is értéséig, — legalább megérzé