Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 51 nyezetes emelvényén. A nádor a király felhatalmazó oklevelét felolvastatván, a trónbeszédben érczes hangjával meghatóan adta elő az országgvülés egybehivatásának okát, a Horvátországban s az ország egyéb déli részében kitört lázadást. „0 felsége az ország jólétét óhajtva, saját szivének sugallatát követte, midőn az utósó országgyűlés alatt hü magyar nemzetének kérelmére szentesitette ama törvényeket, melyeket ez idő szerint a nemzeti jólét igényelt. Mély fájdalommal értesült tehát, hogy az ország déli vidékein s kapcsolt részeiben rosz akaratú izgatók támadnak, kik a különnyelvü s vallású lakosokat valótlan híresztelések, rettegtetések s ama rágalom által fellázították, mintha az emiitett törvények nem ő felségének szabad akaratából eredtek volna, sőt még azt is merészelték állitani, hogy ama törvények iránt ő felsége tudtával, az ő és háza érdekében engedetlenek. Ünnepélyesen kijelenti tehát ő felsége, urunk királyunk különös rendelete szerint s az ő nevében, az ország minden nyelvű s vallású lakosainak biztosítására: hogy valamint változhatlanul el van határozva, a magyar korona egységét s az ország épségét mind külmegtámadások, mind a belszakadások ellen megvédni, s az általa szentesitett törvényeket fentartani: ugymind ő maga, mind királyi házának valamennyi tagjai szigorúan kárhoztatják azok vakmerőségét, kik a törvényes hatalom iránti engedetlenséget ő felsége legmagasb akaratával megférhetőnek merik állitani. Megemlítvén aztán, hogy ő felsége a legszivesb atyai indulattal szentesité Erdélynek Magyarországgal való egyesítését; a külviszonyokra nézve pedig egyszerűen nyilvánítván, hogy a lombard-velenczei királyság4*