Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 14 édes kapocscsal köti. Legyen isten áldása Fölségeden, koszorúzza hir és szerencse Fölséged fejét, — ezt óhajtjuk szivünk mélyéből, s magunkat és édes hazánkat Fölséged királyi kegyelmébe hódolattal ajánljuk." József fó'herczeg, Magyarország felszázados nádora, még 1847 elején elhunyván, a nemzet annak fiát, a népszerű István főherczeget választá meg közakarattal az ó' helyére. A fiatal főherczeg már ezelőtt kir. helytartóvá lévén kinevezve, s Pestmegye főispánjává mostani királyunk ő Felsége, az akkor még 17 éves Ferencz József által a legszebb magyar szónoklatok közt beigtatva, — körutat tett az országban, mi valódi diadalmenet vala. Nógrádban különösen korán elhunyt palócz költőnk, L i s zn y a y Kálmán, az aranyszájú toast-ivó, ugy köszönté ó't fel mint a nép emberét, ki a magyar parasztgyermekek közt játszadozva növekedett fel, s kit a porban azok már akkor is „Palatínus Pistának" neveztek. Helyén van itt megemlítenünk, hogy e sorok irója 1848-ban a szabadsajtó szárnyai alatt censurai törlések nélkül megjelent „Országgyűlési Emlékkönyvében" következőleg jellemzé az uj nádort, mint a főrendiház elnökét és szónokát: „Nádorunk országgyűlési elnökletét, a pártszenvedélyeken felülemelkedő részrehaj latlanság, jó tapintat s független férfias önállóság jellemzi, mely utóbbinak leghathatósabb bizonyságát az átalakulás legnehezebb napjaiban, különösen az első felelős magyar ministerium kivívása körül tett erélyes föllépésével adá. Atalán véve nádorunk elnöki észrevételei, irányadó beszédei, és a felsőházi határozatoknak általa történő kijelentése, józan felfogást, szép lelki tehetséget, s kellő tárgy és körülmény-ismeretet tanusilanak. István nádor szónoki