Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 112 közelében helyet adva a halott özvegye- és családjának, az ének- és zenekar is közel állt a sirhoz. A koporsót pontban 6 órakor tették le a sirnál gyászszal bevont szent Mihály lovon, s a gyászinduló elhangzása után azonnal megzendült az egyházi halotti ének : „in paradisum deducant te angeli" megható dallama, melyet a közönség egy része is áhitattal együtt énekelt. A halotti szertartást Szabó József püspök s primási helyettes elvégezvén, Barna Zsigmond, városi főjegyző' szólalt meg és mondá el a távolba is elható csengő s emelkedett hangon a következő talpraesett kis búcsúzó beszédet: „Tisztelt szomorú gyülekezet! Istenben dicsőült gróf Batthyány Lajos, Magyarország első miniszterelnökének drága hamvait rejti magában im e koporsó ! — A végzet kioltá a honszerelemtől lángoló legnemesb szivet! Az alkotóhoz — kitől jött — elszállt a magasztos küzdelmekben megdicsőült lélek ! — Azon mély kegyelettel, melylyel a nemzet viseltetik a nagy vértanú emléke iránt, veszszük a visszamaradt drága hamvait Pest város közönsége nevében a megmérhetlen bánatú özvegytől, a nemes gróf családjától: és adjuk közös anyánk-, a földnek, mely azokat a szabadság, testvériség s egyenlőség szent eszméinek megtestesitésére nemzetünknek rövid,—igen rövid időre kölcsönzé! — Dicső halott! Fájdalomtól elszorult kebellel válunk meg, im toied ! — Fény nevedre! Áldás emlékedre ! — Isten veled! A szónoklat után lebocsáták a koporsót kövekkel kirakott sirüregébe, mialatt a dalárdák hatalmas karából Egressy Béni érzékeny „Búcsúzója" zendült fel. A sírba bocsátott koporsóra a családi koszorút a boldogult özvegye tevé egész valójában megrendülve, s utána a főváros hölgyegyleteinek képviselői, és a főváros leányai nevében két kellem-