Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Függelék

75 V. 1861-ik évi január Ifi-ki királyi leirat Első Ferenc József Isten kegyelméből ausztriai Császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomér- országok Apostoli, ugy Lombardia, Velence és Illyria Királya, Ausztria Főhercege stb. Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos Vitézlő és Nemes, Okos és Érdemes, kedvelt Híveink! Midőn ezelőtt 12 évekkel birodalmunk országlását átvevénk, ezt országaink belsejét pusztító polgári háború s szintén minden államokat, sőt magát a társadalmat is veszélylyel fenyegető rázkódások közepette cselekvénk. Az uralkodott szenvedélyek s ámítások, a roszakaratuaknak zsarnoksága, a józanoknak pedig megriadása és tévedései, s több szerencsétlen események láncolata, a bonyodalmaknak fegyver általi megoldását tevék szükségessé. Nem vala szándokunk ezen szükségparancsolta erőhatalom mali megoldást, országiásunk s a közállapotok maradandó alapjává tenni, csak azt akaránk, hogy birodalmunknak annyi nehéz áldozatokkal megvédett s biztosított érdekei ne kockáztassanak, — biro dalműnk végleges szervezésénél pedig[mit sem óhajtánk élénkebben, mint hogy az ősi törvényes intézkedmények — a melyek iránti kegyelet érzetei különösen Magyarországunk népeinek szivében oly mélyen gyökerezvék, — lehetőleg gyorsan, s épen tartva állíttassanak vissza; a miben egyszersmind minden egyéb népeink is alkotmány szerii intézmények előkészítésének és megalapításának teljes biztositékát fogják fellelhetni. Ezen feladások keresztülvitelére bocsátánk ki mult évi mindszenthó 20-án kelt elhatározásainkat. De béke, kiegyenlítés és kibékítés őszinte viszonzást, jóakaratot s egyenes közremunkálást, tartalékgondolatok s szenvedélyes túlhajtás nélkül igényelnek. Ismertük és éretten megfontoltuk vala azon aggodalmakat, me lyek a magyar alkotmányos intézmények egy részének, birodalmunk minden államjogi viszonyai végleges szabályozása előtti visszaállítása ellen léteztek; de ezek nem tartóztathattak Minket vissza azoknak, nevezetesen a helyhatósági tevékenység terén is leendő ujjá felélesztésétől, miután azon meggyőződést tápláltuk vala; hogy bizodalom