Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Előszó

EMLÉKIRAT. I. Közéletünk legfeltűnőbb jelenségeinek egyike bizonyára az, hogy mig az osztrák örökös tartományok összes sajtója, egy részről a legfelsőbb békenyilatkozváuyban megígért reformokra, más részről a hivatalos „Wiener-Zeitung" ismételt ösztönzéseire támaszkodva, de egynttala sok tapasztalatú és szabadelvű Rechberg gróf vezérlete alatt régóta sóvár vágygyal várt, habár még nem tökéletes ministerváltozás által is reményekre buzdíttatva, a monarchiának és a sürgősb reformkérdéseknek állását — mindegyik a maga nézpontja szerint — discussioinak keretébe vonja, éppen Magyarországon, a monarchiának azon részében, hol az eddigi állapot elviselhetlenségéhez legkevésbé vannak szokva, és ezt leginkább érzik, — a sajtóban mély, komoly hallgatagság uralkodik. De nem ugy áll a dolog a családi és magán körökben, mert alig van az országban ház, alig van társas kör, minden tekintet nélkül nemzetiségre és osztályra, hol a lefolyt szerencsétlen évtized, és a kétes, majdnem beláthatlan jövő a bizalmas társalgás szomorú tárgyát ne képezné. A magyar sajtó azonban, dacára az átalános sürgetésnek és a német s osztrák lapok buzdító példájának, hallgat. Igen, e sajtó akkor is hallgatni fogna, ha a Magyarországban sokkal szigorúbb sajtórendőrség, legalább is oly generosus volna, mint a bécsi. 1