Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Függelék

- 51 folyvást növekedő nagy száma már alig képes legyőzni, — s bizonyítja végre az erre szükséges költekezés mennyisége, mely a monarchia pénzügyi állapotaira növekedő sulylyal nehezedik, és saját adóképességünket fenyegeti. Meg vagyunk "győződve, hogy legmagasb intézkedéseiben Felséged állapotaink javításának legtisztább szándékától vezéreltetett. Az uj rendezések azonban oly pillanatban határoztattak el, midőn a megelőző események által megrendített összes állapotok azok benső összefüggésének áttekintését igen nagyon megnehezítették. Felséged ennélfogva bizonyosan nemcsak azon reménységet méltóztatik természetesnek és igazoltnak találni, hogy a legfelsőbb határozatok mérlegében a gyakorlat és tapasztalás döntő súlyt képeznek, hanem m eg fogja azon legalázatosb kérelmet ís engedni, miszerint az uj rendezések, tekintettel a nyert tapasztalásokra, ujabb megfontolás alá vétessenek. Nem kételkedhetünk, hogy e megfontolás közben Felséged legkegyelmesben meggyőződik, hogy lehetséges, a történelmiekké vált s a nemzet életében gyökerező intézvényeket, mik iránt kegyelet és tisztelet él a népben, a kor követeléseivel, a monarchia egységének parancsaival ,'s erélyes kormánynyal összhangzásba hozni. A legtisztább és legbensőbb meggyőződést tápláljuk, hogy, midőn mi Felségedtől nemzeti életünk legdrágább kincseinek megoltalmazását kérjük, s hazánk állapotait, mik segély után sóvárognak, lelkiismeretes nyíltsággal előadjuk, — semmi sem rejlik kérelmünkben, a mi Felséged és az összmonarchia érdekeivel ellenkeznék. — Nem akarunk előjogokat a monarchiát alkotó egyéb népekkel szemközt; csak az után sóvárgunk, mi nekünk drága, — és nem az után, a mi azoknak káros lehetne. — Semmi előjogot, semmi túlsúlyt sem igénylünk hazánk egyes rendosztályai javára, a miről ezek amúgy is törvényes uton lemondtak. — Nem akarunk semmit nyerni, de veszteségeket kívánunk Felségedtől s a monarchiától elhárítani. — Nem szándékozunk magunkat magasb cultura, s a kor és század valódi haladása ellenében elzárni; amazt felvesszük magunkba, emennek gyümölcseit akarjuk élvezni, miuőn egyuüal nemzeti jellemünket megőrizzük, nemzetiségünket és sajátságunkat nemesítjük. Meghallotta az ország, meghallottuk mi is az idő szózatát, hallgattunk s hallgatunk a történet folyamában hozzánk szóló intésekre