Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Előszó

E*L Ö S Z Ó. Bármily csekély tagja a nemzetnek, én is éreztem a jogot és kötelességet gondolkozni a felett, mikép lehetne hazánknak a váratlan 48-diki események által megrendített s felfüggesztett évezredes alkotmányát visszaszerezni, s ennek ősi törvényes gyakorlatába legbiztosabban eljuttatni. Egyenes felhívás folytán ez iránt gondolatimat emlékiratba foglalván, ezt a villafraneai békekötés után, előbb a legkitiiuöbb magyar államférfiakkal közlém, — s helyeslésüket megnyervén, — az akkori osztrák kormánynak a két legelőkelőbb miuister utján benyujtám. Ezt annál nagyobb megnyugtatással tehetém, minthogy az emlékiratban foglalt eszmemenet s javaslatok felett többek közt a két testvérhaza akkor még élő két hü fia s legnagyobb practikus statusembere, a dicsőült gróf Széchenyi István és báró Jósika Sámuel is helyeslő nézetet mondottak ki. S nem irói viszketeg, hanem az önigazolás birt reá, hogy ezen emlékiratot utólag kinyomassam. A ki ezen „Emlékiratot" figyelemmel volt szives átolvasni, annak, mint ezt más helyütt már megjegyeztem, az azóta bekövetkezett események összehasonlítása folytán, két körülmény elkeríilhetlenül feltűnt. Áz első azon szerencse, mely az „Emlékiratban" foglalt irányeszméket érte, az által, hogy az octoberi diploma nyomán Magyarországra nézve bekövetkezett és kibocsátott királyi intézkedések, hazánk alkotmányos reorganisatiójára nézve, mind a municipiumok, mind a kormányzó dicasteriumok helyreállításában, mind az ideiglenes kiegyenlítési előkészületek kidolgozására ajánlott előleges értekezlet szüksége tekintetéből, — mint mindenki emlékezhetik, az Emlékirat eszmemenetét félreismerhetlen analógiával tükrözik vissza. A második körülmény az, hogy ezen Emlékiratban első pillanatra is felismerhető azon politikai programm, melyet a „Pesti H i r n ö k" , keletkezésétől kezdve változatlanul s mai napig következetes sinórmérték gyanánt követ. S e második körülmény főleg az által lesz önmagából érthetővé,, minthogy az Emlékirat szerzője s a „Pesti Hir nök" szerkesztője ugyanazon egy személy, tehát az Emlékirat eszmemenete, s a „Pesti Hirnök" programmja ugyanazon politikai felfogás és meggyőződés szüleménye. E körülmény felderítése különösen azért lön fontos, hogy habár utólag, de tényleg meg lehessen cáfolni egy állítást, mely a npesti