Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Előszó

27 alkotmánynak különben is csak ideiglenesen lehető felfüg gesztésétől) meg nem sértette volna a legfőbb erkölcsi és anyagi érdekeket. Minden bajnak élén a fennemlített centralisatió áll, nem csupán a népek minden Önállóságának, és az ebből származó közszellemnek elnyomása, — hanem egyszersmind azon roppant, meddő, mindenki által súlyosan érzett financiális teher által is, melyet az a népekre ró. Az osztrák monarchiában Magyarország leginkább jogosult, e tekintetben alapos Ítéletet mondani. Megállható számítás szerint Magyarország közigazgatása (1859) a mostani rendszer szerint évenkint . . . . 63 millót igényel. Ugyan az 1848 előtt nem kívánt egészen 4 milliót tehát 59 millióval kevesebbet csak egyedül Magyarországban. Az osztrák örökös tartományok persze már akkor is hozzá voltak szokva a bureaucratiai igazgatás nagyobb financiális terhéhez; igen, de nem Magyarországnak hibája az, hogy a többi országokat kezdet óta nem az ő mintája szerint, hanem megfordítva, akarták átalakítani. Milyen nagy összegeket lehetne különben hasznosabb beruházásokra fordítani hazánkban, és azonkívül átalánosan az egész monarchiában meggazdálkodni, ha az átalában nyomasztó, elidegenítő, és költséges centralisatió helyett, Magyarországnak, a minden időknek megfelelő és minden józan kormány formákkal annyira megegyező municipalis alkotmánya még tovább fejlesztetett és az egész monarchiára kiterjesztetett volna ! Magyarországnak összes hadi- és házi adója 1848 előtt nem haladta meg évenkint a 9 millió forintot ezüst pénzben. Ha már a cultura és államélet szaporodott szükségleteivel, és a nemesség megadóztatásával Magyarországnak budgetje megkettőztetett vagy megháromszorosíttatoít volna; és ha az osztrák örökös tartományok, egyenlő lábra állíttatva, ugyanazon bndgetre szállíttattak volna le, akkor az egész monarchiának legfeljebb 60 millióra volna évenkint szüksége összes kiadásainak bőséges fedezésére, mely esetben az állam egy részről legalábbb felényire leszállíthatná az adóterhet,