Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Előszó

25 — A szerb és oláh népekben azonban azon eseményeknél fogva, melyeknek visszariasztó példáját a szomszéd Magyarországban látták, nem lehetett feltenni erős vágyódást az annexio , valamint Ausztriának politikai és financiális experimentumai, ugy nemkülönben az igen sok pénzbe kerülő idegen hivatalnokok nagy serege után. Már pedig a Dunafejedelemségekre alapos igényeket csak a m a g y a r korona formálhat, és azoknak lakosaira nézve viszont ismét csak a m a g y a r alkotmány birhat vonzerővel. Mindazon országok keleten, melyeknek cimét az ausztriai császár, mint Magyarország királya viseli, már geographiai fékvésőknél fogva oda vannak utalva, hogy előbb vagy utóbb, dacára a diplomatia minden mesterkedéseinek, egy nagy boldog összefüggő közös birodalmat alkossanak.Ezenboldogság feltételét azonban csak a bölcs és eddig sehol fölül nemmult municipalis alkotmány nyújtja; ezen feltételek nélkül, és a Lajtán túl eddig ápolt intézmények alatt egyetlen egy ország sem fog jószántából keleten ezen szövetséghez csatlakozni. A Dunafejedelemségeknek sorsa és jövője még nincs eldöntve. — Határozott politika, mely felhagyva eddigi hibás irányával, minden álszemérem nélkül viszatérne a maga törvényes és legtermészetesebb medrébe, és a magyar alkotmányt visszaállítva, a monarchiának súlypontját visszahelyezné ismét Magyarország koronájára, akkor ama kérdés elhatározásában még mindig a legbiztosabb és legtermészetesebb kilátásokkal birna. Még egyszer jóvá lehetne tenni ama roppant hibát, melyet Ausztriának meghatalmazottja T h u g u t a sistowi béke megkötésekor 60 év előtt elkövetett, és a magyar Rendek óvásának tekintetbevétele nélkül a Dunafejedelemségeket a fontos Belgráddal egyetemben, főleg burkus intrikák következtében, minden kardcsapás nélkül átengedte Oroszés Törökország önkényének. Az iránt sem ringathatjuk magunkat illusiokban, hogy még az utóbbi olasz háború is, mely a monarchiának egy királyságba került, vagy nem tört volna ki, vagy legalább nem fejeztetett volna be a villafrancai válságos békekötéssel, ha azon biztonságról nem uralkodott volna meggyőződés , melylyel Napóleon szükség esetében bizonyos vívmány okra számított a benső viszályokban itt, ugyanazon