Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Előszó

_ 21 ~~ nemzetiségeknek, tehát a magyarnak is kijátszásáról sem lehetett volna szó. Ekkor, mintegy kívánatra, megtörtént Párisban a dec. 2-ki államcsíny, és erre négy hét múlva már Uj-Ausztriában is kezeiben volt vérmes alkotóinak a központosító államhatalom , a maga elvitázhatlan és felelősségtelen hatalomteljében. vm. Ezen nagy osztrák államkisérlet óta immár 10 év mult el, és az experimentum szomorú eredményei leplezetlenül itt állnak szemeink előtt. A centralisatio tiz évi béke alatt kifelé majdnem egészen megfosztá a monarchiát befolyásától és súlyától, roig benn majdnem orvosolhatlan romlás szélére juttatá. Az uj rendszer alapítói nem számíták ki előre rendszabályaik horderejét s hatását, s egyátalában nem fontolták meg, hogy minő szoros a viszonhatás valamely állam bel- és külpolitikája közt. Leszámítva a leghatalmasabb trónokkal rokonult felséges Uralkodó-ház hagyományos európai tekintélyét, a tulaj-, dónké];i osztrák örökös tartományok (ausztriai íőhercegség, Stájerország, Karantha és Krajna) Európában egyátalában csak azóta nyertek saját súlyt, mióta a Felséges Uralkodóház a magyar trónra lépett; mert ezzel betöltettek egyszer smind Csehország, Morva és Szilesia koronái is , minthogy mindezen országok felett a vegyes házbeli utolsó magyar király uralkodott. A monarchia már most egyszerre nagy lön, de súlya még akkor is, midőn a törökök kiűzetése után az Uralkodó egy nagy szép birodalmat osztatlanul egyesített jogara alatt, kiválólag Magyarország erkölcsi és történeti tekintély éber;, s azon intézményeiben állt, melyek a magyar korouáriak ős eredeti, hatalmas és tiszteletet parancsoló állását, az országnak pedig erkölcsi és anyagi erőit megóvták. Az uj rendszer alapítói az ö szellemökben egészen helyesen következtették, midőn a centralisatiÓt összeegyeztethetlennek találták az alkotmányos államszerkezettel.