Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

47 miért ne léphetne az életbe Magyarországon is. Annálinkább, mert itt még attól sem kell tartanunk, ami Párisban előrelátható volt, és be is következett, hogy a szinházszabadság kihirdetésével seregenként támadtak az új vállalatok , hogy aztán seregenkén t bukjanak. A színpad lehet üzlet tárgya, mint bármi más, s az iparszabadság korában nem szabad az egyes polgárt a tetszése szerinti foglalkozás választásában gátolni. Ha bukik, az ó' kára; és bukhatik nemcsak a színigazgató, hanem a kereskedő' is. Ha magánjogi szempontból korlátoljuk a szinházszabadságot, az felesleges gyámkodás a vállalkozni akarók felett, és oly beleavatkozás magánügyeikbe, mely a 19. században nem lehet helyén ; — ha politikai vagy rendőri okból tesszük, — az egy szabad alkotmány nyal meg nem egyeztethető. S a következetlenséget mindenütt, de főleg a törvényhozásban, elvek alkalmazásánál, keiülni kell. Mint már említem, az 1848. törvényeket nem bevégzett műnek, hanem csak kiindulási pontnak kell tekintenünk. Azon reformkor, melynek kezdeténél emlékpyramisként Széchenyi nagy neve áll, még nem érte végét; az 1848. év annak csak első stádiumát fejezte be. Két évtizeden keresztül a szabadelvű nemzeti ellenzék úgyszólván csak a reformeszmék létezési jogáért küzdött. A küzdelem heves volt, de, hogy sikeres is, mutatja az, hogy midőn ez eszmék diadalt