Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

33 ért, hanem örökigaz, általános eszmékért, melyeket magáéinak vall az egész szabadelvű világ. S ezért természetesnek találjuk, ha az absolut hatalom eszméjének hordozói ellenünk vannak, de természetellenesnek tűnik fel előttünk, midőn látnunk kell, hogy népek is ellenünk fordulnak. Sajnálattal tapasztaltuk, midőn a Lajtántúli nép emberei vetekedtek egymással a magyar n é p iránti ellenszenvben, — de nem fogjuk azt hasonlóval viszonozni. Mi tudjuk és érezzük, hogy a világ összes népeinek van egy közös ügyök: a haladás; tudjuk, hogy e haladás, mely a szabadság, egyenlőség, míveltség s anyagi jólét növekedésében áll, bárhol vívjon ki előnyt, az mindig javára válik az összes haladásnak. Tudjuk, hogy az, aki bárhol, bármi csekély helyen nyomja el e szabad mozgalmat, meglopja az emberiséget. S ezért nem nézzük irigy, féltékeny szemmel más népek igyekvéseit, hanem örvendünk haladásukon, s ha mással nem lehet, legalább rokonszenvünkkel segítjük a nemes küzdelemben. Őszintén sajnáljuk azokat, kik az összes emberiség haladásának ezen érdeksolidaritását nem ismerték még fel, de reméljük, hogy idővel öntudatára jutnak. S korunk iránya e reményt igazolja. Azelőtt az „isteni jogon" alapuló absolut hatalom fenntartása volt közös ügye Európának s a fejedelmek szövetkezve küzdöttek a népek szabadság-mozgalmai ellen. Természetes, hogy ők, mert csak néhány egyesnek öszhangzó akarata volt szükséges terveik kivitelére, könnyen és bárhol nagy erőt fejthettek ki, melynek az egymástól 1848. TÖRVÉNYEK. 3