Toldy István: Pártjaink feladata a választások után (1869)

I. Mit jelent az "1848"?

22 1838-ban már egyes, önkénytes Örökváltsági esetekkel találkozunk. Az 1839/40-iki országgyűlésen már szilárdul tömörülve áll egymás ellenében a conservatív és a reformpárt. És áll nemcsak a követek tábláján, hanem már a főrendeknél is, kik az utóbbi időben, dicsöségök közel veszedelmének érzetében addig szokatlan makacssággal gyakorolták vétójukat minden ellen, mit a nemzet jobbjai kívántak. Az alsó táblán Deák, a felsőn Batthyányi Lajos, Eötvös, Teleki László már egy-egy tömör, elszánt, lelkesült reformpártnak valának vezérei. S habár e reformpárt eszméi ma már csak szende kezdeményezésnek tűnnek is fel, az akkori Magyarországban e párt teljesen a kor színvonalán állt. S hogy azon állt, mutatja a hajdani liberálisoknak, mindenekfelett az egykor radikális hírben állott Nagy Pálnak sülyedése, kinek hibája nem a köpenyegforgatásban, mivel ellenségei vádolák, hanem egyszerűen abban rejlett, hogy nem tudott haladni a haladó nemzedékkel. Az országgyűlésnek is, bár ugyanazon rendi elemekből áll, már megváltozik physiognomiája. A magyar diaetán, melyen azelőtt másfél század óta alig volt szó egyébről, mint a nemesi privilégiumok biztosításáról, egyrészt a kormány, másrészt a nép ellenében, a magyar diaetán már követek és közönség feszült figyelme közt tárgyaltatnak oly kérdések, melyek hallatára néhány évtized előtt még keresztet hányt volna magára a nemes táblabíró, s tárgyal-